Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1972. március 15. V. ülés
- 4 <\ ugyanis egyúttal üzemi építmény is, valamint a társas összejövetelek stb, terrénuma, tehát igen fontos társadalmi-kulturális szerepe is van. A tárgyi vizsgálatot igy telíti szokás, ritue,, illetve. társadalmi jelenségek elemzésével. Módszere további fejlődését jelenti az a mintaszerű könyve, amelyet 1943-ban ;iApáink munkája1’ /Isién työ. Veden ja maan vilja, arkityön kauneutta. 1943* 1953./ cimen adott közre. Ez a mü képekben tárja elénk a finn ősfoglalkozásokat: "a vizek és a föld terményeit, az ősi munka szépségeit". De korántsem csak képeskönyv ez, mert hiszen az egyes képekhez készült magyarázatok remekbeszabott miniatűr monográfiái az ábrázolt jelenségnek. Itt sem, ez alkalommal sem tárgytörténetet, még kevésbé tipológiát kiván adni, hanem az emberi munka sokoldalúságát, teremtő mivoltát és társadalomformáló szerepét igyekszik bemutatni. Mint minden írását, ezt is a bőséges adat, a gondos filológiai elemzés, a mértéktartás és ugyanakkor mély humarni zmus jellemzi. Sok - közben megirt tanulmány mellett - az "Apáink munkája" c* könyv teremtette meg a módszertani alapot az 1946-ban publikált 3^yö ja ilonpito. Konsanomaisia työnjuhlia ja kestityksiä. /Munka és ünnepek; népi munkaünnepek és vendégeskedések,/ cimü könyvéhez. Itt az egyes munkákhoz, munkaalkalmakhoz fűződő szokásokat, ritusokat foglalta monográfiába /1963-ban németül is kiadta: Volkstümliche Arbeitfeste im Finland FFC-ben/. 1950-ben pedig közreadta másik jelentős folklór monográfiáját: Vuotuinen ajantieto /németül: Finnisches Brauchtums im Jahreslauf. FFC-ben 1969./, amelyben a naptári évkör jeles napjaihoz füzüdő szokásokról és ünnepekről ad képet. Ez a két mü kiegészíti egymást és kiforrottan mutatja szerzője módszerét is. Mutatja azt az óvatosságot, illetve módszertani elvet is, hogy valamely kultúrát csak a maga környezetében tanulmányozzunk részletekbe- menő elemzéssel és ne kalandozzunk a formai azonosság távoli - kétes - útjaira. Ez az elv irányította Vilkuna akadémikus tekintetét elsősorban a finn nép környezetére, amikor a jelenségek térbeli kapcsolatait kutatta. Óvatosan halad az időben is visszafelé, de még ez a szüi térre, földrajzi horizontra szabott vizsgálat is jeles eredményeket hozott az egyetemes szokáskultura számára is. Finnugor kutatásunk szempontjából figyelemre méltó az az eredménye, hogy a népeink kultúrájában mutatkozó régi elemek elsősorban a középkori - viszonylag egységes - európai paraszti kultúrából valók és nem a korábbi időkből.
