Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1972. február 3. IV. ülés
Ill Előadói jelentés Az ELTE Neveléstudományi Tanszékén tanársegédként oktató dr* Bábosik Istvánt az alábbiakban adjunktusi előléptetésre^ terjesztem elő: Bábvsik István 194-0—ben született Jásztelken, munkáscsaládból» Középiskolai tanulmányait a budapesti Kiss János altábornagy utcai tanítóképzőben végezte, majd magyar-pedagógia-pszichológia szakos tanári oklevelet szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, 1963-ban gyakornokként kezdte meg munkáját az ELTE Neveléstudományi Tanszékén, 1964—ipl 1968 augusztus 31-ig tanársegédként dolgozott, 1968, szeptembertől 1971» augusztus 31-ig ösztöndíjas aspiráns volt. E tanév elejétől ismét tanársegédként folytatja műnkáj át. Bábosik István oktatómunkáját kezdettől fogva nagymértékű lelkiismeretesség, igényesség jellemzi. Mint tanszéki oktató elsősorban neveléselméletet ad elő tanárszakos hallgatók számára és az ezzel kapcsolatos szemináriumokat, gyakorlatokat vezeti. Hint Jólképzett fiatal egyetemi oktató, nagy körültekintéssel, az adott kérdés irodalmában való intenziv tájékozódással és ambiciózusan készül fel ezekre az oktatási feladatokra. Magasszintü oktatómunkájának biztosítéka állandó önképzésben, a pedagógia gyakorlati problémáinak alapos ismeretében van. Azok közé tartozik, akik keresik a hallgatók nevelésének uj útjait és lehetőségeit, s nem sajnálják a fáradságot a jól megalapozott kisérletezésekre. Az elmúlt években a tanárszakosok neveléselméleti oktatásában igen jó eredményeket ért el, a hallgatói aktivitást, a tárgy iránti érdeklődést jelentősén fokozni tudta. A hallgatókkal való kapcsolata mintaszerű. Bábosik István igen jelentős tudományos munkát végzett már eddig is. Kutatási területe az erkölcsi tudat és magatartás viszonya, E kérdéskomplexum vizsgálata, pedagógiai konzekvenciáinak megfogalmazása a marxista nevelés elmélete és .gyakorlata számára kiemelkedően jelentős.- E témából készitetto 1966-ban egyetemi doktori disszertációját /summa cum laude/ és azóta több tanulmánya és önálló kiadványa jelent meg e témakörből. Értékesen tájékozódott a személyiségelmélet pedagógiai problematikájában s erről fontos tanulmányt készített a Tanulmányok a neveléstudomány köréből cimü akadémiai tanulmánykötet 1971-es kötete számára. Az aspirantura ideje alatt, a kötelező vizsgák kivál# letétele mellett elkészítette kandidátusi disszertációját'. Cime:‘Az erkölcsi tudatosság és a magatartás kapcsolata a serdülés időszakában. A disszertáció munkahelyi vitája a közeljövőben várható* Az aspirantura időszakában is jutott ideje és energiája arra, hogy a tanszék gondozásában e tanév elején megjelent kutatásmódszertani jegyzet megírásában jelentős részt vállaljon, Jelenleg is rési vesz a készülő Nevelés- elmélet jegyzet munkálataiban. A tanszék feladataiba mindig segítőkészen kapcsolódik be. Aspiráns évei alatt is jelentős részt vállalt a tanszék oktató-nevelő munkájából, bekapcsolódott az aktuális feladatok megoldásába, 1963 óta tagja az HSzHP-nek, A pártban gs a szakszervezetben is mindig készséges, a társadalmi'munkában nagy gyakorlattal rendelkező aktívaként tartják őt számon. 1957« óta résztvess a szakszervezeti gyermeküdültetéssel ' kapcsolatos gyakorlati pedagógiai tevékenységben. Ezért a munkájáért az Országos Úttörő elnökségtől 1965-ben "Kiváló Úttörővézető" kitüntetést kapott Tanszékre kerülése első éveiben a KISz Nevelési Kabinetjének munkáját irányította, mely a vezetése alatt készített dolgozattal a Nevelési Kabinetek Országos Pályázatán második dijat nyert. Később részt vett a diákkör vezetésében, dolgozott a kari szakszervezeti bizottságban, aspiráns idejo alatt pedig az I. alapszervezet vezetőségi tagjaként tevékenykedett. Az elmondottak alapján indokoltnak tartom adjunktussá történő előléptetésének kérését; meggyőződésem szerint ezzel az előléptetéssel egy igen lelkiismeretes, értékes munkát végző, munkás származású egyetemi oktató nagyon megérdemelten kerülne az adjunktusi kategóriába.
