Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1971. december 16. III. ülés
Elmaradás mutatkozik a tanszék adminisztráció személyi feltételeinek biztosításában* nagyiét zámú tanszéknek jelenleg egy könyvtárosa van, aki az adminisztrátori -eendőket is kénytelen - úgy-ahogy - ellátni, mert a tanszéken nincs aó dnisztrátori állás. Bebizonyosodott, hogy azzal az alacsony és bizonyba an dotációval^ amelyet a TKF-keret tesz lehetővé, ezt a kérdést megoltani nem lehet, Az oktatás anyagi feltételeinek biztosításában még nagyobb az elmaradás, mint a számszerű személyi feltételekben. A tanszéknek egy könyvtárhelyiségen és egy könyvtárosi-adminisztrátori szobán kívül öt további kisméretű állandó helyiség áll rendelkezésére, ahol az oktatókat kell elhelyeznie, továbbá ahol a könyvtár egy része is kényszerű elhelyezést nyer. A félévenként rendelkezésre álló szemináriumi helyiségek száma is igen csekély. A tanszék már évek óta, de különösen az 19/1-72-es s tanév első felében a legnagyobb nehézségekkel találta magát szemben az egyre fokozódó helyiséghiány miatt. További súlyos probléma, hogy a könyvtár eleve nem fejlődik abban az ütemben, amely sokkal kisebb hallgatói és oktatói létszám mellett is kívánatos volna. Gátat szab ennek a szigorúan korlátozott devizakeret, a külföldi könyvek árának állandó emelkedése, valamint a könyvek elhelyezésére szolgáló rakodótér szűkössége. Nem tartott lépést a létszámnövekedéssel az egyéb tanítási segédeszközök beszerzése, elsősorban a nyelvi oktatáshoz szükséges technikai berendezések gyarapítása sem. A tanszék oktatói A tanszéknek a növekedés nehézségei közepette sikerült olyan oktatói kart kialakítania, amely a feladatokkal, problémákkal nagyjában és egészében szembe tud nézni, A tanszék törzse még a hallgatói létszámrobbanás előtt —a negyvenes évek második felétől a 6o-as évek középéig —* kialakult. Az elmúlt négy év alatt 7 uj oktatót neveztek ki a tanszékhez, s ezek túlnyomó része a legfiatalabbak korosztályából került ki. Az oktatók életkor szerinti megoszlása — szemben egyes tanszékek ” elöregedésével11 — kedvező. Az idegen nyelvi lektort és a gyakornokot nem számítva, tehát a jelenleg működő 16 állandó oktatót véve alapul, az életkori viszonyok a következők: a 30 éven aluli oktatók száma: 4, a 31-40 éveseké: 4, a 41-50 éveseké: 5» az 50 éven felülieké: 3» A szakirányú megoszlás a következő képet mutatja: irodalomtörténész: 8, nyelvész: 3? nyelvtanár: 3» továbbá van két olyan oktató, akinek érdeklődése az irodalom és a nyelvészet,•illetve az irodalom és a gyakorlati nyelvtanitás között oszlik meg. A továbbiakban a tanszéknek törekednie kellene arra, hogy ne csak a legfiatalabbak korosztályából, hanem a középső generációkból is kapjon erősitést, továbbá különös figyelmet keli fordítania a nyelvészeti és a nyelvtanári utánpótlásra is. /: Nyelv- és stilusgyákorlat oktatásával nemcsak a tanszék nyelvtanárai foglalkoznak, hanem az irodalomtörténészek és nyelvészek jelentős része is. A nyelvtanári és nem nyelvtanári kategória közti különbség egyre inkább átalakulóban van: az egyetemi nyelvtanitás megnövekedett szerepe kívánatossá teszi, hogy az ezzel foglalkozók is tudományos szintre emelhessék tevékenységüket, s ennek megfelelő elismerésben részesüljenek.:/ A tanszék oktatóinak felkészültsége, pályára való alkalmassága túlnyomórészt kielégitő, sőt egyes esetekben kiemelkedő. Nehézségek egy-két esetben a megkívánható angol előadókészség tekintetében jelentkeznek. Ezen a helyzeten javitani kell. A tanszék oktatóinak tudományos munkásságában bizonyos lemaradás mutatkozik. A baj Oyokere elsősorban a túlzott oktatási megterhelésben keresendő — ez nem újkeletű, hanem évtizedek óta fennálló problema. ±ov<2.0o o • ro jj a ■ nszsiC orte, uoi nem részesüljek keiro számú
