Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)

1971. december 16. III. ülés

11m

136

következő ft±é félévi speciálkollégiumokra.

Mivel nagyon nagy a tanszéken a hallgatók száma, nehéz kapcsolatot teremteni a hallgatók és az oktatók között, mégis szükség lenne arra, hogy az I. éveseket ismertessék meg a tanszék kutatási programjával, a könyvtári lehetőségekkel és azzal, hogy a konzultációs órákkal valóban lehet élni.

Kéri továbbá a hallgatóság, hogy ha bármiféle változtatásra kerülne sor a tantervben, hallgassák meg a véleményét, különösen vonackozik ez a stílusgyakorlatok követelményeinek módosítása esetén.

Tolnai Gábor kijelenti, rendkívüli érdeklődéssel olvasta az előterjesztést, és nagy megbecsüléssel viseltetik a tanszék vezetője iránt. Magyarországon ugyanis az anglisztikának nem volt igazán hagyománya, egy sportember vezette a tanszéket a felszabadulás előtt, aki készített ugyan egy szótárt, de az sem volt igazán kiemelkedő alkotás. Á felszabadulás után Szenczi profesz- szor és Káry László docens már rendkívül eredményes munkát végzett.

Vajon szüksíges-e az Angol Tanszéken ez az óriási hallgatói létszám? - kérdezi.

Feltűnő, hogy a tanszéken csupán két fokozattal rendelkező ember van. Nem akarja misztifikálni a tudományos fokozatokat, de azért s. jelentenek valamit, ebben az esetben jelentik azt, hogy Kéry László tanszékvezető docensre és Szenczi Miklós professzorra nehezedik az a feladat, hogy pótolják a tudományos tradíciók hiányát, nekik kell megküzdeni a múlttal, nekik kell megteremte- niök Magyarországon az anglisztika művelését. Az utánpótlás kérdése tehát az alapvető és a döntő. Igen, de mindezek a feladatok túlterhelik kettőjüket, s ez lehet az oka annak, hogy bár tudományos színvonaluk alapján már rendelkezhetnének az akadémiai doktori fokozattal is, disszertációjukat még ay nem nyithatták be. Évek óta hirdetünk ay aspiranturát anglisztikára, de hiába,