Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1971. december 16. III. ülés
MX- i? volt megállapítani, hogy képzettségük, nyelvi készségük olyan mértékű, hogy az még a született angol hallgatóknál is csak ritkán fordul elő. Minthogy ezt az angol tudós Harmatta professzornak mondta, nyilván nem az udvariasság szolt belőle, ámikor az Angol tanszék munkájáról van szó, ezt is meg kell mondani. a 2. Wessely Anna néhány javaslatot óhajt tenni^Rendkivül fontos lenne a nyelv- és stílusgyakorlatok terén félévekre vagy évekre bontott egységes tantervi követelményeket felállítani, talán ezen a réven a nyelvi szint egyenlőtlenségén is lehet sgiteni. A KISZ javaslata az, hogy azok a hallgatók, akik úgy érzik, hogy megfelelnek az igy felállított köve telményszintnek, számot adhassanak nyelvi tudásukról, és ennek eredményeképpen a nyelv- és stílusgyakorlatok helyett az előirt óraszámban irodalmi vagy nyelvészet speciálkollégiumot vehessenek fel, vagy a nyelv- és stílusgyakorlatok tekintetében évet ugorhassanak. Lehetővé kellene tenni a szakon belül a nyelvéxxkxE- xx szetre vagy irodalomra való specializálódást. Aki például nyelvészetre specializálódik, annak elegendő legyen irodalomból a kötelező kollokvium és a kötelező olvasmányok, az irodalomtörténeti szeminárium helyett további nyelvészeti órákat vehessen fel. Eszerint kellene módosítani a szigorlati és az államvizsga követelményeket is. Az elaborátum emliti azt a problémát, hogy hiába hirdet meg a tanszék sok speciálkollégiumot, kevesen jelentkeznek, mert a vizsgakövetelmények nem teszik lehetővé hallgatásukat. Ezen a követelményrendszeren kell tehát változtatni. A harmadik javaslata arra vonatkozik, hogy akik kifejezetten tanárszakosok, és tanitani akarnak, ne csak négy féléven keresztül tanuljanak leiró nyelvtant, hanem esetleg hét féléven keresztül, és elég legyen számukra egy félév is történeti nyelvészetből, mert
