Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 8.a.64.)
1971. december 16. III. ülés
131 készségének módszeres fejlesztése viszonylag uj feladat a tanszéken”. Vajon ez azt jelenti-e, hogy az előző években a hallgatók fcsákk jobb nyelvi tudással jöttek a tanszékre? Oláh József kifejti, hogy a jelentés szól a hallgatókkal való kapcsolatról, de nem emliti, hogy a végzettek közül hány százalék ment tanárnak, és mit tesz a tanszék annak érdekében, hogy az idegennyelv szakos hallgatók közül minél több menjen tanárnak, mert meglehetős hiány van idegen nyelv szakos tanárokból, főleg vidéken. Kéry László, az Angol Tanszék vezetője a kérdésekre adott válaszában kifejti, hogy a tantervi struktúra szerint ugyanannyi óraszám esik a nyelvészetre, mint az irodalomra, de az oktatók erősebbek irodalomtörténetből, nincs annyi magas szintű nyelvészünk, mint irodalomtörténészünk^ s ez a körülmény arra figyelmeztet bennünket, hogy a jövőben a nyelvész utánpótlásról fokozottabban kell gondoskodni, ezt hangsúlyozza az elafeorátum. Továbbá nagyobb hangsúly esik az angol irodalomtörténetre, mint az amerikaira, szeretnénk tehát az amerikanisztika oktatását erősiteni. Ott lebeg az elaborátum sorai között az a felismerés is, hogy törekedni kell a nyelvtanitásra, ezzel a régi egyetemen nem sokat foglalkoztak, igy ez uj feladat a tanszék számára, s újjá teszi ezt a problémát az is, hogy a hallgatói létszám nagyon megnövekedett, és egyre nagyobb az igény a hallgatóság részéről a nyelv- és stílusgyakorlatok iránt. Egy kis tanszéken, ahol a hallgatók megválogatása is szigorúbb, ez nem jelent különösebb gondot, egészen más képet ad az egész, ha sok hallgatóról van szó, és a nyelvi szint nagyon egyenet- aaril len. A jelentés nem foglalkozik azzal, hogy hány végzett hallgató ment tanárnak, a hizottság ezt nem mérte fel, csak másodkézből vett értesüléseink vannak. A KISZ szervezet felmérésal^szérint aránylag kevesen mennek tanári pályára vagy olyan állásba, ahol feltét-
