Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)
1970. október 30. I. ülés
variáns is, hogy külső terepen végzett munka után kerülnének ide vissza azok is, akiket egyetemi utánpótlásnak tekintünk kezdettől fogva. Előbb szerezzenek tapasztalatokat az iskolában és egyebütt a gyakorlati munkában. Nem elvi, hanem gyakorlati okok akasztottak meg bennünket abban, hogy ezekben a törekvéseinkben tovább jussunk, mint ameddig eljutottunk. Igaz, ennek a közlése most már se messze nem a saját hatáskörébe tartozik, szinte mások helyett beszél, de elmondja, hogy többrendbeli meggondolás és megalkuvás volt ennek a gyakornoki rendszernek a bevezetése, Ennek ellenére* világos, hogy ezzel a lehetőséggel is jobb hiján élni kell. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy vannak, sőt lesznek esetek, amikor ez a gyakornoki megoldás valamely oknál fogva nem alkalmazható azért, mert valamely tanszéknek túlságosan hirtelen szakad a nyakába az áldás egy betöltendő állás formájában, s akkor ezt az állást be is kell tölteni. Értelmetlenség lenne ilyen esetben azt mondani, hogy nem töltjük be ezt az állást, mert nincs megfelelő tapasztalattal rendelkező ember. Tehát betöltik vagy a pályázók közül, vagy ha egy alkalmas pályázó van, hát azzal. Oktatói tapasztalata alapján úgy véli, hogy az itt javaslatba hozott személy alkalmas, a maga részéről támogatja a javaslatot és szeretné ajánlani a kari tanácsnak, hogy hasonlóképp támogassa. Tiz- husz évvel ezelőtt egyszerűen nem volt módja a karnak, ha valakit bármilyen minőségben kineveztek, ha még olyan kezdő is, hogy azon nyomban ne dobják bele a mély vizbe, ne kelljen oktatási feladatokat, sőt még főkollégiumot is ellátnia. Ez nyilvánvalóan rossz kényszerűség volt. Számos egyéb kára mellett meglátták ennek kárát az érintett személyek is. Régóta törekszünk ezt az állapotot felszámolni és ma már ott tartunk, hogy a legtöbb tanszék képes is ezt megváló-