Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

IX«

ny

a tegnapi felszólalások arra mutatnak, hogy az Orosz Tanszéken nem elegendők az apróbb változtatások, javítgatások, az Orosz Tanszék egymagában nem elég erős ahhoz, hogy a minisztériummal vívja a harcot egyes kérdésekben, amelyek megoldása nélkül azonban a további munka lehetetlen.

Itt van mindjárt a külső előadók kérdése, akik a legtöbb problémát jelentő területen, a gyakorlati nyelvoktatásban működnek elsősorban közre. Hiába dolgoz ki a Módszertani Bizottság alapos terveket és követelményrendszereket, ha a külső előadókat ebbe a munkába bevonni lehetetlen. Meg kell szüntetni a külső előadók közreműködését.

Bizonyos félévekben az orosz szakon az anyag olyan sok, hogy egyszerűen megtanulhatatlan, s ez felszínességre vezet mind a nyelvészetben, mind az irodalomban. A III. év első félévében szerepel például Csehov, Dosztojevszkij és Tolsztoj tanítása, erre azonban egy félév nem elég és számtalan ilyen példa van.

Péter Mihály docens elgondolását idézi* a hallgatók kapjanak bizonyos általános minimumot a három nagy Íróból és ezenkívül lehetőséget arra, hogy valamilyen részterületen elmélyedjenek, s eszerint kérdezzék is őket a vizsgán. Ezt a gondolatot más tanszékeken is fel lehet használni. Ide kapcsolódik, hogy nagyobb teret kell adni az előadások során a műelemzésnek, hogy a hallgató az egyetemről kikerülve önállóan tudjon esztétikai elemzést végezni.

A legtöbb gondot az orosz szakra kerülő hallgatók nyelvtudása jelenti. Mig az általános iskolák és a gimnáziumok nem tudnak a munka megkezdéséhez szükséges orosz tudást nyújtani, addig a Karnak illetve a tanszéknek kell valamit kezdeményezni. A legjobbak kerülnek be az egyetemre, de ezek sem érik el a kívánt nyelvtudási szintet. Az Orosz Tanszéken egyöntetű helyeslésre talált az az elgondolást, hogy az I, év-