Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

41)-/5Í 7iű

dozni azon, hogy a szakcsoportosibás beváltsa a hozzá fűzött reményeket. Á képzés vizsgálata valahogy nem került eléggé előtérbe a bizottság munkájában, felosztotta a tanszéket az egyes szakcsoportokra, de nem vizsgálta, hogy ennél a megoldásnál hogyan javit- hat a ké tanszék a képzés munkáján. A szakcsoportokra bontás külső megoldás, amely nem jelenti egyben a belső munka megjavítását. A felmérésnek ez a hibája abból a csalóka benyomásból származott, hogy a szovjet egyetemeken az orosz nyelvi és irodalmi képzés anyanyelvi képzés és ott valóban több tanszék van erre, amint Magyarországon is a magyar nyelvi és irodalmi képzésre. A debreceni példa is csalóka, ahol külön orosz irodalmi és külön orosz nyelvészeti tanszék van, mert ez ott személyi körülmények folytán keletkezett. Az 1960-as évek elején létesült Debrecenben az Orosz Tanszék mellett egy úgynevezett Szlavisztikai Tanszék, amelynek egyetlen egy oktatója volt, a tanszék vezetője és mellette néhány lektor. Amikor a tanszékvezető halála után a tanszék megüresedett, a debreceni egyetem nem akart lemondani erről a különálló tanszékről és kettéosztotta az orosz nyelvi és irodalmi képzést, csinált egy orosz és szlavisztikai irodalmi tanszéket és egy szlavisztikai nyelvészeti tanszéket. Nem hiszi, hogy a budapesti egyetemnek ezt a példát kellene követnie, mert még senki sem mérte fel, hogy ez Debrecenben elŐmozditobba-e a tanárképzés munkáját. Ez volt a felmérő bizottság véleménye.

Az összefoglaló ismerteti az Orosz Tanszék audiovizuális bázisát és hogy az milyen viszonyban van a hasonló kari bázissal. A tanszéken régebben is volt lemezjátszó és magnetofon, csak nem volt, aki kezelje azokat, adminisztrátori szinten ment a dolog, mert az adminisztrátor értett hozzá. Sok helyen azért húzódoznak ezektől a modern eszközöktől, mert nem értenek a használatukhoz. Most a Kar technikusa segit