Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)
1970. december 15-16. II. ülés
40i Sinkovics István kifejti, hogy a képzési tervek élőké szitásékor meditálni kell azon, hogyan lehet kialakítani a specializálódás különféle formáit. Most a specializálódást a minisztérium irányelvei különös megbecsülésben kívánják részesíteni, belekerül a diplomába is. Nem látja azonban világosan, hogyan fogja ez a kari munkát előbbre vinni. Felvet ezzel kapcsolatban egy problémátt a specializáció egyik formája a szakdolgozat elkészítése. Amikor egyetemi hallgató volt, a legkomolyabb munkája a szakdolgozat elkészítése volt, s a mai hallgatókban is megvan az az igény, hogy ne a könnyebb végét fogják meg a dolognak. Ez azonban azt jelenti, hogy komoly kutatásra, anyaggyűjtésre van szükség, ki kell szélesítenie az illetőnek a tudását azon a területen, nyelv tudását fokoznia. A saját szakdolgozóival kapcsolatban tapasztalta, hogy amikor nem h^l^dtek eléggé előre tanulmányaikban és megkérdezte, hogy ennek mi az oka, kiderült, hogy hetente egjr fél napjuk vagy egy napjuk van a szakdolgozat készítésére, mert félévenként nemcsak a szaktárgyukból, hanem egyéb tárgyakból is öt vagy még több szemináriumi referátumot kell imiok, s ha mindegyikre két hetet szántak, ez lassankint kitöltötte a félévet, amely így szétosztódott a referátumok között. Amikor tehát a Kar felveszi programjába a specializációt, akkor meg kell nézni, hogyan lehet azt megvalósítani az általános és mindenki számára szükséges tudásanyag mellett. A liberalizmust illetően utal arra, hogy már a múltban is voltak gyakorlatok, ahol mindenki jelest kapott. Meg kell nézni, hogy melyek ezek a tárgyak és ha egy külső előadó nem tudja pontosan lemérni az egyes hallgatók teljesítményeit, akkor ne adjon differenciált jegyet, hanem Írja be, hogy az illető megfelelt-e vagy sem, ezzel nem szabad a Kar átMgát lerontani.
