Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1970-1971 (HU ELTEL 8.a.61.)

1970. december 15-16. II. ülés

sül kell venni. Utóvégre azután az oktató mégsem lehet igazságtalan. A pszichológia szakon nagy súllyal esik latba az is, hogy sok a külső előadó. Kardos ^ajos professzor hiába hivja össze őket tanszéki értekezletre, hiába kerül szóba ott a liberalizmus, mert egyszerűen nem jönnek el. Ezenkívül nem is gyakorlott vizsgáztatók, ürülnek, ha valaki valamit tud, számukra teher a vizsgáztatás. Az oktatók számára hivatásukhoz tartozik a vizsgáztatás, a külső előadók ezt nem érzik át. Kevesebb külső előadóval a vizsgáztatás ' szigorúbb lenne.

Az is ide tartozik, hogy nehéz elbírálni a szemináriumi közreműködést, valahogy ezen a téren a mértéket pontosabban kellene meghatározni, ez azonban a liberalizmus okai közül a legcsekélyebb jelentőségű.

Benkő Loránd hangsúlyozza, hogy a rektor levele nem akarja elmarasztalni a Bölcsészettudományi Kart. A számok bizonyos dolgokat mutatnak, amelyet nyugtalanítják az egyetem vezetését, de nyilván a Bölcsészettudományi Kar vezetését és oktatóit is. Hangsúlyozza azt is, hogy a levél nem ad utasítást a teendőkre. Amikor arra utal, hogy az egyetem más karain hogyan biztosítják a szigorúbb osztályozást, csak a lehetőségekre mutat rá. A levél ugyanakkor semmi újat nem tartalmaz, ez a tendencia a Bölcsészettudományi Karon már régebbi idő óta tart és elég erőteljesen növekszik. Mindenesetre helyes, hogy ezt a régi problémát most a Kar előveszi, mint általában a régi problémákat és a vizsga liberalizmus kérdésénél is erről van szó. A levél természetesen szükségszerűen általánosít és csupán annyit állapit meg, hogy a Karnak kötelessége megvizsgálni, hogy az általános képen belül mi a helyzet a részletek terén, mert az évfolyamok és a szakok között elég nagy eltérések vannak.