Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)

1968. február 28. I. ülés

hanem arról, hogy kik szorulnak rá a legjobban és esek a leggyengébbek. A legfontosabbak a tagozatos Iskolák* Veszélyes az, hogy egy felső tanügyi hatóság válassza ki, hogy kik részesülhetnek továbbképzésben, mert nekünk vissza kell hatnunk azokra* a középiskolás diákokra, akiket ezek a tanárok oktatnak#

B á r c z i Géza hangsúlyozza, hogy ez a továbbképzés hasznos, előnyös 4s szükséges, mindenki ezt vallja, de egyedül az a forma helyet, amelyet Benkő professzor ajánlott, mert az önképzést segíti elé, annak alapfeltételeit teremti meg# Viszont nem tudunk középiskolai tanárainknak iáét adni arra, hogy ezt az önképzést valóban el is végezzék# Az elóirt óraszám hagyján, bár az is több a kelleténél, mert készülni is kell az órákra, ez azonban még nem akadályozná meg, hogy a továbbképzés során öntevékenyen fejlesszék tudásukat* Az iskolaigazgatók azonban pokoli leleményességgel találnak ki olyan munkákat, amelyek a tanárok kevés szabad idejét is felemésztik és ehhez hozzájárul még a gyenge tanári javé almazás, amely arra kéajsxeratfcfc kényszeríti éket, hogy külön fizetett munkát vállaljanak, úgyhogy este holtfáradtan dőlnek az ágyba, nem érdekli őket semmi és teljesen hiányzik az idő saját szellemi önképzésükre# Javasolja, hogy az egyetem forduljon a minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy találjon módot az Igazgatók megfékezésére, hogy ne éljenek vissza annyira a hozzájuk beosztott tanárok szabadidejével és szabják meg azt az óraszámot, amelyet a szigorúan vett Iskolai munkán kívül a tanár nyakába lehet varoni, hogy maradjon nekik idejük a továbbképzésre Is* Sokszor beszélt volt hallgatóival és az az általános panasz, hogy egyáltalán nincs idejük arra, hogy olvassanak, sem általános műveltségűk, sem pedig a