Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1966-1968 (HU ELTEL 8.a.59.)

1968. február 28. I. ülés

4/- 7 nézete szeriét itt még kialakult álláspont nincs, bogy évről- évre kellene-e ilyen tanfolyamokat indítani , de ezek közül— hetik belül úgy, mint az előbb jelzett típusnál 3-5 esztendő anyagát ölelnék fel, azt azt jelenti, hogy az egy esztendőre jutó terhelés az sntez egyetem számára nem elviselhetetlenül nagy és az oktató munkától sem von el egyszerre túlságosan sok erőt« Valamely Ilyen Összefüggést kénytelenek vagyunk mérlegelni legalábbis szem előtt tartva azt a nem alaptalan megállapítást, amely szerint csak a szünetekre, tehát olyan időkre való koncentrálás, amikor a tanárok elvileg nincsenek munkában vagy legalábbis nőm végeznek oktató munkát, nagyon nehéz vagy talán lehketetlen is« Ha viszont csak részlegesen is arról

van szó, hogy a nagy szünet valamely részét vesszük igénybe^

«

erre a célra vagy éppen a tanév valamely részét, akkor a dolog már sokkal nehezebbé válik« Az a megoldás pedig, amely mint lehetőség szintén felvetődött, hogy hétvégenklnt 2-3 napos részletekre parcellázott«« osszuk el a tanfolyamokat, megítélése és egyéb területeken szerzett tapasztalatai szerint nem sok jóval biztat« Ezen természetesen lehet vitatkozni, mint ahogy eddig is folytak viták erről« Ezt a formát az eddig kialakult elképzelések szerint a foglalkozások nagyobb koncentrál' sága, nagyobb intenzitása különbözetethetné meg« A tanfolyamok amellett, hogy lehetővé tennék a szakma fejlődésével való lépést tartást, előresorolást előnyt jelenthetnének, mint ahogy erre több baráti ország gyakorlatából idézhetünk példát, ahol ez a módszer eredményesnek bizonyultá

Végül még egy harmadik lehetőségre hivja fel a figyelmet«

A végzett hallgatókkal való rendszeres foglalkozást úgy lehet felfogni mint lehetőséget a tudományos utánpótlás bázisának szélesítésére, ebben az esetben azonban célszerű lenne a végzet