Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

22 oldódhatott volna fel egy ilyen helyzetben. Az adott helyzeten csak az oktatók, a pártszervezet és a KISz tartós és jobb munkája javíthat. A fiatalságnak többet kell megmutatni a valóság, a tudomány, az élet problémáiból, mert ez a forrása az igazi hivatástudatnak, ebből látják meg, hegy milyen feladatok várnak rájuk. Ha felébred bennük a felelősségtudat, akkor vállalnak áldozatokat is. Teljesen egyoldalú az a helyzet, hogy mindenért a párt- és a kormány vezetés, a tanári kar vállalja a felelősséget, rájuk nem hárul senmi, ebben a szituációban nem oldhatunk meg semmit, sem ők, sem mi. Ezért tovább kell lépnünk a helyes irányba*

Hahn István válaszában mindenekelőtt megköszöni a hozzászólásokat, megállapítja, hogy kiegészítések hangzottak el és nem ellentmondások az anyaggal kapcsolatban. Teljesen egyetért Mód Aladár és Székely György professzorral, akik kiemelték, hogy ez a kérdés messze túlmegy az egyetem keretein, társadalmi jellegű probléma. Mi h szándékosan nem szűkítettük arra, suliért az egyetem a felelős, mert ha az egész társadalmat áilitjuk be felelősnek, akkor ez egyben a felelősség elmosását is jelenti. Végeredményben a hallgatók hlvatástdudatáról pozitív véleményünk lehet, a hallgatók igénylik azt, hogy hivatás- tudatuk legyen, értve ezt úgy, hogy fáj nekik, ha ideáljaik elkopnak; szeretnék szeretni tanári munkájukat, fáj neki, ha ebben külső mozzanatok akadályozzák őket. Nincs szó arról, hogy a hallgatóság nagy többségében cinikus, negativ beállítottságú lenne, ilyet dilitani ellentmondana ennek az anyagnak i3. - Ami a tudományos és a tanári pálya közti ellentmondás kérdését illeti, az a sajnálatos helyzet áll* elő, hogy a kis + nagy