Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1965. március 25. II. ülés

- 4 nagy visszhangot keltett, részben az elkövetett szabálytalanságok, részben annak tartalma miatt* A tanárelnök és az ifjúsági Hhitflc szerkesztő Írásbeli megrovásban részesült a rektortól, aki engedélyezte a lap további megjelenését, hogy a szerkesztőbizottság bebizonyíthassa azt, hogy - mint az első számban is leszögezte - a megjelent cikkekkel sok kérdésben vitába akar szállni. A rektornak az az álláspontja, hogy a hibás nézeteket az érdekelt tanszékcsoportok is vitassák meg* Minden oktatónak le kell azonban vonnia a folyóiratból meríthető tanulságokat* Példásul igen finfim hangú fejtegetést irt a Tiszta szívvel Bóka Lászlóról: "A megismerés nagy élményei közül talán ő adta nekünk a legmaradandóbbat, az élő példát ••• Manapság, amikor az egyetemek futószallagon gyártják a diplomásokat, ritkaság, hogy egy professzor és tanítványai között olyan szoros együttműködés jöjjön létre, amilyent Bóka László valósított meg”. Elgondolkoztatóak a következő sorok is: A hallgatók "gyakran csak bevágnivaló anyagot kapnak, kész ítéleteket és állásfoglalásokat, idejük a könyvtárakban vész el, lázas Jegyzeteléssel telik, megszokják, hogy nem maguknak kell rádöbbenniök a dolgok igazára* Megtanulják a készen kapottat, de idegenkednek is tőle. Hiányzik a rávezető módszer egyetemi szinten? Igen, az igazság, amelyre rádöbbenek, az enyém, az Igazság, amelyet megtanulok, azt tudom* ••• Pélő, hogy aki nem tanult meg gondolkozni, sohasem tud majd gondolkozni tanítani"* Az is megszívlelendő, hogy a fiatalok alkalmat kémek a vitára. A zavaros, elfogadhatatlan nézetek szintén különös figyelmet érdemelnek, valamint nem lehet elhallgatni azt sem, hogy egyik-másik irás teljesen éx