Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1964. december 17. I. ülés

“ 36 viszonylattan nem eléggé egyenletes. Előfordul, hogy negyedé - ötödrész annyi hallgatóval 12-13 fős tanszék foglalkozik, a másik tanszék sá pedig óriási nehézségek árán tudja csak a külső előadók széles hálózatát állandóan koordinálni és kénytelen a tanszéki oktatók normáját állandóan feljebb csavarni, 10—11 órára és nemsokára talán még tovább. Pedig a következő napirendi pontban arról lesz szó, hogy a nappali hallgatóknak intenzivebb nevelést adjunk, az első ponttal kapcsolatban pedig még az oktatás alapvető feltételeit sem tudtuk biztositani. Egyetért a 127-es rändelet alagg- intencióival, de jó lett volna, ha akkor amikor ezt a 120 főnyi hallgatót többletként megkapjuk, illetékes helyen megmondták volna azt is, hogy honnan vegyük ehhez a munkaerőt, hiszen be lehet bizonyítani, hogy addig sem tudtuk belső erőből ellátni a feladatokat. Tisztában kell lenni azzal, hogy a lehetőségek erősen korlátoltak, összesen két státuszt kért jövőre, de ezzel még az 59 ellátatlan órát nem oldotta meg, csak nem akart maximalista lenni és hat státuszhelyet kérni. A levelező hallgatókkal való foglalkozásban korszerű módszerekre van szükség, amelyeket kísérleteken alapuló kutató munkával kellene kidolgozni, de ehhez megint munkaerő szükséges. S A két napirendi pont tehát itt egybekapcsolódik. Messzemenően egyetértett azzal, hogy a pedagógiai főiskolát végzettek mint kiegészítő szakosok pedagógiából egyetemi végzettséghez jussanak, de az eredmény az lett, hogy olyanok is bekerültek ebbe a hároméves oktatási keretbe, akik semmiféle főiskolát nem végeztek, megyei vagy járási tanácsok oktatási osztályainak vezetői. Igaz, jelenlegi beosztásukhoz jó, ha elvégezik, de ez végül is az egyetemi diploma bizonyos devalválódását jelenti. Azt javasolja, hogy eltekintve azoktól az indokolt ,esetektől, amikor valaki megbízatás alapján adjunktusként vagy docensként