Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1964. december 17. I. ülés

- 31 ilyen tanár. Ami a filozófus szükségletet ±1±±± illeti, indítványozza, hogy várjuk meg a filozófia szakosok 1965. évi elosztását és az majd választ fog adni arra kérdésre, hogy milyen mértékű a hiány filozófia szakosokban.

Ami a 127—es rendelet alá eső pedagógusokat illeti, óriási volt a nyomás és az sé. elégedetlenség a pedagógusok részéről, hogy biztosítsuk számukra az egyetemi továbbtanulási lehetőséget. Nem lehetett ez elől a nyomás elől már kitérni. Úgy gondolja, hogy a 127-es rendelet intenciói helyesek voltak, a főiskolai oktatás teljes lebecsülését jelentené, ha a minisztérium nem adna ebben az esetben bizonyos kedvezményeket. Más kérdés a gyakorlati végrehajtás problémája, ahol teljesen igaza van Szakács elvtársnak abban, hogy a keretszámokat sza- konkinti bontásban sokkal reálisabban kell megállapítani. A bajt az okozta, hogy a pedagógusok Magyarországon nem rendelkeznek olyan továbbképzési lehetőségekkel, mint az orvosok, mérnökök, agronómusok, akik mind hozzájuthatnak magasabb szaktudáshoz és képesítéshez. A pedagógusok anyagi helyzete Magyarországon nem tartozik a legjobbak közé, nem lehet lemérni, vájjon nem azért akarnak-e tovább tanulni, hogy havi IOO-15O forinttal k többet keressenek. Természetesen még ezt sem szabad sajnálni tőlük. Nyilvánvaló, hogy jó, ha egy főiskolát végzett tanár magasabb szaktudást és képesítést szerez. Ez azután összefügg a munkaerő gazdálkodási kérdésekkel, például a magyar—történelem szakosok elhelyezkedésével. A pedagógia nem tartozik ide, mert az nem tanári szak és ha egy tanárnak magasabb pedagógiai felkészültsége van, azzal senkinek sem árt, hanem csak használhat. Az lenne jó, ha például egy óvónő az ovodai pedagógiai tanulmányait mélyíthetné el és nem szerezne kvalifikációt egy nac