Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. május 17. IV. ülés

- 20 is ássál zárul, hogy senki se tekintse résszortfeladatnak a tanárképzést, mert az az Összes karok és az egész egyetem ügye, Waldapfel József megjegyzi, eredetileg nem akart hozzászólni, de most a magyar i »odElomtörténeti szak részérói becsületbeli kötelességének érzi, hogy egyrészt beszéljen valamiről, amiről nem esik elég szó ebben az anyagban és Joggal,

másrészt itt van Elekes elvtársnak az a Javaslata, hogy a reform Jftttftk felülblrálatéval végeredményben ne foglalkozzunk, A maga részéről egyetért azzal, hogy a reformnak szüksége van egy bizonyos kifutási időre, meg kellfc nézni, hogy a gyakorlatban hogyan válik be. Az irodalomtörténeti szakra vonatkozólag a feltételek két vonatkozásban lényegesen megváltoztak a reform meghozatala óta és ennek következtében kötelességünk megvizsgálni, &ogy nem kellene—e máris bizonyos módosításokat tenni.

Erre az esetre nem vonatkozik az a helyes elv, amelyet Elekes elvtárs felállított. Amióta a reform elkészült, a magyar-történelem szak megszűnt és a magyar nyelv és irodalmat ma már általában Idegen nyelvszakokkal párosítják egyrészt, másrészt megjelent a magyar irodalomtörténetnek marxista igényű összefoglalása, amely már egészen más lehetőségeket ad a hallgatók tanulása számára és ennek folytán abból a szempontból is, hogy mit lehet rábízni*# az egyéni tanulásra és mi az, amivel a szemináriumnak feltétlenül foglalkoznia kell. Ez pedig nagyon lényege» ucempont# 'r, hogy vrüski éveken it Irány J‘nősről nem hallott előadást éppen olyan abszurdum, mint egy időben volt, hogy Petőfiről sem hallhattak éveken # át előadásokat.

Big ilyen vezérfonal nem állt a hallgatók rendelkezésére, addig sokkal többet kellett beszélni az irodalom egész folyamatának