Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)
1966. május 17. IV. ülés
13 It/ Trencsényi - Waldapfel Imre néftete szerint Tíadrovics László professzor felszólalásában nagyon sok igazság volt, áe azért csak cum grano salia lehet alkalmazni, tekintettel arra, hogy ha a felvételi vizsgáknál a nyelvtudásra nagy súlyt helyezünk, akkor a szociális kategorizálást szüntetjük meg, a munkás-paraszt gyermekek továbbtanulását gátoljuk. Ebben a tekintetben ugyanis a családi környezet sokat tesz. A nyelvtanuláshoz való tehetséget le lehet mérni az anyanyelvi tudás tudatosságán is. Az orosz nyelvnél kissé más a helyzet, ott egyenló feltételekkel indulnak a különböző osztályokhoz tartozó gyermekek. A anmkásparaszt gyermekek azután be tudják hozni ezt a lemaradást. A Módszertani Bizottság anyaga nagyon értékes és gazdag« Hogy az V. éves hallgatók ilyen lelkiismeretesen és komolyan válaszoltak a kérdőiveken, ez az egyetemen folyó nevelésnek egyik eredménye. Korábban ugyanis ez nagyon cinikusan ment« Válaszaik maglehetősen egyöntetűek« Joggal kifogásolják gyakorló iskoláink a 19« századi magyar irodalomtörténet js&éz* Ineret ének a hiányát. Az egyik hallgató bejegyzésében ez ironikusan úgy tükröződik, hogy pótolniok kell az oktatás során elnagyolt területeket és a kisebb szerzőkkel való foglalkozást, mint például Arany János. /Banner János: Az érettségi tételek közül is kihagyták Arany Jáno t!/ Az baj. Hézzük meg, hogy a Szovjetunióban milyen gonddal tanítják a 19. századi irodalomtörténetet, még az olyan Arany Jánoshoz nem mérhető költőket is, mint Kolozov. A marxista irodalomszemlélet nem annyit jelent, hogy csak a kortárs vagy a 20. század Írói számítanak, hanem Arany János elvtárs is a forradalmi hagyományokhoz tartozik, amelyekhez haláláig hfi&éges volt.
