Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. március 4. III. ülés

- 37 161

jóké és ehhez viszonyítva a szóbeli vizsgák egészes más képet mutatnak. Az egyik hallgató ugyanannál az oktatónál gyakorlatból jelest kapott, viszont a vizsgás kétszer megbukott. Az általános nyelvészeti vizsgákon rendkívül sok a jeles és jó* Baaél rosszabb osztályzat sem is volt.

Az V. évfolyamos főképp a szakdolgozatok benyújtásával kapcsolatban adódott bizonyos probléma. A tanszék engedélyére hivatkozva meglehetősen sok hallgató engedély nélkül halasztotta vagy halasztja még mindig szakdolgozatának beadását.

Az esti és levelező tagozaton a hallgatók 60-55 a vizsgázott a rendes vizsgaidőszakban, a többi halasztott. A vizsgakövetelmények emelése következtében a történelem szaktárgy első szigorlatánál igen sok bukás és gyenge jegy született.

Átnézve ezeket a jelentéseket és a vizsgalapokat, az elmúlt évekkel szemben tűnik ki, hogy a fiatal kezdő oktatók rendkívül enyhén, bizonyos nagyvonalúsággal osztályoznak. Felkéri a tanszékvezetőket, hogy az említett hibákon segítsenek.

Kardos Lajos felveti a kérdést, miért kell a vizsgát külön beírni az indexbe és a vizsgalapra is.

Sinkovics István dékán rámutat arra, hogy az index a hallgatóknál marad, abból folyamatosan beimi a vizsgajegyeket nem lehet, különben is a vizsgalapokra éppen az indexek ellenőrzése, az okirathamisitás megakadályozása céljából szükség van.

K a r d é s Lajos megjegyzi, a szemináriumok nagyon zsúfoltak, fcfitS&x 40-50 hallgató közül nehéz megítélni azt, hogy ki hogyan dolgozott a félév folyamán, milyen osztályzatot kapjon a szemináriumra.

Dobrovits Aladár azt tapasztalta, ^gy inkább a kezdő vizsgáztatók a szigorúbbak. Ha egy hallgató egy tárgy—