Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. március 4. III. ülés

B e a k <5 Loránd dékánhelyettes nem akart hozzászólni, mert a vita elején olyan szempontok merültek fel, amelyek a további vitát úgyszólván lehetetlenné tették, Szerencsére később nem egy felszólalás helyére tette ezt a problematikát. Nem elegendő deklarálni, hogy a kar nagyon rossz helyzetben van és további helyiségeket kell kapnia, ez nem pozitív Javaslat, bár valameny- nyien egyetértünk azzal, hogy a körülmények súlyosak. A pillanatnyi segítés alól azonban igy nem lehet kibújni. Akik csak ezt javasolják, nem viszik előre az ügyet, hiszen Kállai elvtárs, Cseterkl elvtárs és nagyon sokan mások sem tudtak segíteni.

Ez azonban nem Jelenti azt, hogy ne próbáljuk megtenni, amit megvalósíthatunk, Igazságosabban elosztani azt, ami van. Az 1953-as állapotok óta sokminden lényegesen megváltozott. Akik nem helyeslik a bizottság Javaslatát, mondják meg, hogy mit tegyünk, mert Jelenleg az a helyzet, hogy a hallgatókat leültetni sem tudjuk, nemhogy oktatni. Azért, mert - tegyük fel - rossz a bizottság Javaslata, nem ■ lehet egyszerűen leseperni az asztalról. Akik nem értenek egyet vele, tegyenek valamilyen Javaslatot. Ez nem a kari vezetés, Király professzor vagy a bizottság személyed érdeke, hanem közös ügyünk.

Haha István indítványozza, hogy a Javaslat ne vonatkozzék olyan szemináriumi helyiségekre, amelyekben könyvtár van. A maga részéről is tart szemináriumokat a saját szobájában, de az attól még nem válik szemináriumi helyiséggé. Ez az aggodalom tehát £kx£h1$k felesleges. Egyébként végre kell hajtani a bizottság Javaslatát azzal a fenntartással, amelyet Tacitus emlit:

"Még azok sem helyeselték, akik sif végrehajtották".

Kardos Lajos megjegyzi, nagyon kényelmes, ha valaki-2 8-