Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1966. március 4. III. ülés

tességes elhelyezését, mert enélkül korszert! oktató-nevelő munkát végezni nem tudunk, sőt még a régi tipu8u, elmaradottnak minősíthető oktató-nevelő munka is lehetetlen* Mindezeket főképp felettes hatóságaink irányában nyomatékosan le kell szögezni* Az önálló szemináriumi helyiségek, a tanszéki kabinetek kialaikitása a korszerű oktatás és nevelés nélkülözhetetlen előfeltételei, tehát nemhogy lemondhatnánk ezek kifejlesztéséről, de visszafejlesztésük egyenesen a bűnnel határos eljárás, akármiféle kényszer váltja ki* El tudja képzelni, hogy a reánk súlyosbodó kényszer olyan erős, hogy erre is rávezet, de ezt a megfelelő nyomatékkal hangsúlyozni kell* A oél éppen a szemináriumi helyiségek és a tanszéki kabinetek fejlesztése.

Lehetetlen az oktatókat négyzetméterekben mérni, megfelelő körülmények szükségesek ahhoz, hogy egy oktató az egyetemen konzultációkat tartson, vizsgáztasson, elmélyült megbeszéléseket és tudományos munkát folytasson. Ehhez szükség van egy külön helyiségre, már az is megalkuvás, ha két tanársegédet teszünk egy szobába, mert a kettő már egymást zavarja a színvonalas munka elvégzésében* Természetesen még rosszabb, ha tizen vannak* Kötelességünk tehát jelezni, hogy nem az ilyen normarendezés irányában látjuk a végérvényes és megfelelő megoldást.

Ami a revizori jelentést illeti, itt visszatérni látszik az egy időben már szerencsésen elfelejtett normaszámitás*

Harmattá János megemlíti, hogy az Indoeurópai Intézettel kapcsolatban tévedés van a kimutatásban, 24 négyzetméter esik egy oktatóra a jelentés szerint, de itt két oktató van és egy vendég egyetemi tanár, úgyhogy valójában 6 négyzetméter jut sz emé ly eao kint.

0 r t u t a y Gyula hangsúlyozza, a bizottság a Néprajzi és a Folklór Tanszék nevében egy felajánlást tett, úgyhogy kény-