Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1964-1966 (HU ELTEL 8.a.58.)

1964. december 17. I. ülés

- 14 /6

munkaidő kitöltése után fog hozzá egyetemi tanulmányaihoz, tehát ugyancsak egy teljes embert igénylő munka elvégzéséhez, teljes értékű munkát nem tud végezni,ez világos* Egyenlő értékű képzésről tehát ebben az esetben nem lehet beszélni. Nem jelenti ez azonban azt, hogy lemondjunk a képzésnek ezekről a formáiról a

társadalmi szükségletek miatt. Oda kell hatni, hogy az eddiginél

j

számottevőbb, komoly munkaidő kedvezményben részesüljenek, fennmaradó idejüket pedig ésszerübber^használ ják ki. Ha teljes joggal mondjuk, hogy a nappali képzésben sem tudjuk a reform célkitűzéseit személyi, anyagi, technikai stb. ráforditások nélkül elérni, ez sokszorosan áll az esti, de különösen a levelező képzésre.

Sem a tudásban, sem a célmeghatározásban, sem az anyagban nem lehet lényeges eltérés a nappali, esti és levelező képzés között. Speciális segédleteket kell késziteni és kiadni az esti, de főképp a levelező oktatás elősegítésére. Az anyagban az áll, hogy jó lenne konzultációs központok^szervezni, amelyek főleg a vidéki szükségleteket elégítik ki, a tanácsadáson kivül ellátják a hallgatókat olyan segédletekkel, könyvekkel, amelyek legalább a minimális segítséget megadj^c. Een^ jó lenne, hanem feltétlenül kell ilyen konzultácixós központok#1^szervezni. Ha bármilyen képzés területén a korszerű technika alkalmazásáról beszélünk, ez leginkább a levelező oktatás területén szükséges. A konzultációs központokat tehát feltétlenül el kell látni a technikai vívmányokkal, mint amilyenek például a helyi televízió. Ennek a szükségessége nem is elsősorban a mi karunkon, hanem más karokon jelentkezik. A televízió, ha sokban nem is pótolja a szemináriumot, de a szemléltetésre alkalmas, bizonyos kérdéseket megold. Nem bocsátkozik bele a korszerű technikai segédletek részletezésébe, hiszen erről eléggé részletes anyagok állanak rendelkezésre.