Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1962-1964 (HU ELTEL 8.a.56.)

1963. november 2.

‘fig elembevétőiével" szavakat. 18, ^/3/ bekezdését e(< y- részt kevésnek, másrészt kivihetetlennek tartja. Számos olyan eset van, amikor az előzetes Írásbeli kérAs lehetetlen. MásV

képp kell érvényesíteni azt a feltétlenül helyes követelményt, hogy a megjelenés kötelezettségét a tagok vegyék komolyan. Vonatkozik ez más hasonló kötelezettségek kimondására is.

Az “osztály” szó használatát enyhén szólva jc* gyanúsnak

r S

tartja, óhatatlanul bürokratikus érzelmeket kelt az olvasóban, pedig a bürokráciának m g a látszatát is kerülni kell.

X

Semmi kivetnivalót nem talál a tanszékcsoport elnev zésben, igy az fenntartható. A tendencia nyilván az, hogy a tanszékek

\ s v V

közti együttműködést az eddiginél is szila dabb, szervezeteb- bó te, yük, ezzel egyetért, fc Az osztály elnevezés nyilván a

, N /. v

műszaki egyetemekről indült ki. Ha ők úgy látják jónak, használják ezt a 3zőt, de zárójelben meg lehet jegyezni, hogy a bölcsészettudományi karokon a tanszékcsoport elnevezés a helyes. A 36. § utolsó sorában a tervezet ideológiai vitákról szól. A “vite“ szó többszörösen kompromittált, jobb lenne ehelyett ankétokat,- megbeszéléseket mondani. A 83. £ 8. pontjában szó an a beosztott kutatókról és aspiránsokról, ne beszél a szabályzat, arróly hogy mi közűje a tanszékhez és a tanszék által végzett oktató munkához, holott a bölcsészettudomány i te r*ok vonatkozásában erre feltéilenül ki kellene térni. I:.z lényegében a tanszékvezetői jogokhoz és kötele -sej ékhez tartozik, de itt is utalni kellene rá. Az oktatásba bevont