Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1956-1958 (HU ELTEL 8.a.53.)

1957. szeptember 19.

K o t á o s Ferenc rámutat krra, hogy a szóban!orgo bizottság a minisztériumnak egy tanácsadó szerve, a minisztérium küldte ki, xxogy megvitassa ennek a kari előterjesztésnek részleteit. Ez egy állandó bizottság, amely továbbra is fennáll, de ez egyáltalán nem érinti azokat a Dizottságokat, amelyeket a Kar küld ki. Olyan ü- gyekben, amelyekbsn a Kar dönt, a Kar küld ki bizottságokat, anol azonban a miniszcéi-iumnak kell döntenie, miat a tantervi kercieaek- ben, a képzés időtartamábcn és szakosit&aokDan stb, ott a minisztériumi bizottság tesz javaslatot a minisztériumnak, amely azt elfogadja vagy nem.

Turóczi-Trostler József dékán felemlíti a világirodalmi konferencia ügyét, nogy egy modern nyelvi szak képviselőjét sem nivták meg. Nincs olyan tudományág, nogy világirodalom. Vannak világirodalmi kézkönyvek, amelyek az *gyik irodalmat a másik után sorolják fel és vannak szellemes kutatók. Az egyiknek a munkája most újból megjelent és meg kell mondania, nogy amikor a kiadó megkérdezte tőle, nogy megjelennet-e, azt mondta, nogy nem. Az általa szeretett és becsült szerző nem hallgatta meg a t.*nác salt, mégis bekerült a bevezetésbe mint aki tanácsot adott. Veszedelmesnek tartja ezt a könyvet az ifjúság kezébe adni, mert tévedések ia vannak Dünn«. - Ami a disszertációk nyilvánosságát illeti, itt csak egy megoldás van: minaent el kell követni, nogy publikáljuk. Vannak folyóiratok, több mint valaha és ott kell megjelenniük.

A világűröd-Imi tanszéknek is lehetővé tették, ±xOgy füzeteket jelentessen m g. Az egy©s karok kérjék, nogy a rendkívüli és fontos aiöSzítrtáciökat valamilyen formáDan közzétenessék. Ez reális megoldás, csak ne lépjük túl a na árt. - Moravcsik professzor ur úgy látszik tévedett, mert a dékán a s. igorlati szakbizottsági ülésen csak példaképp mondotta, nogy na valaki egy afrikai nyelvről ir disszertációt - és ezt a lenetőséget Bárczi professzor vetette fel - akkor csak arról lene on# szó, ~ogy ©gy külföldi szakértőt nivünk, aki vagy maga jön, amire azonban gondolni sem lehet, vagy el kellene küldeni ilyen esetoen a disszertációt bírálatra. - Köszönetét mond a Dékáni Hivatalnak ét Sinkovies professzornak, nogy sokmindenben segítségére voltak, végül lesze- gézi, nogy senkit sem akart személyében vagy tanszékéoen XLKgént negserteni.

Kardos László kifejti, hogy a dékán által említett világirodalom történ# téről csak utólag tudta meg, nogy kiadták. Kitűnő munka a maga elvi tévedései melleit n>.

ruróczi-Tr sailer Dékán kijelenti, hogy ezt egy szóval sem tagadta.

K a r d o a László rámutat arr^, hogy s szegedi konferencia nem világirodalmi konferencia volt,*nanem a világirodalmi tanszékei megbékélés« speciális tanszéki teendőkről.

i a röczi-r rostle r József ucicun: nagalátL ru<sg — fbgy -iót J£ rleot volna oda küa.denünk.

u

Kardos László megjegyzi, nogy nem tették len*tővé a »ilágirodalmi tanszéknek, hogy füzeteket jelentessen meg. ügy teljesen prvát jellegű megaliapodásról van szó egy kiadóval, arról, hogy a világirodalmi tanszék vezetője elment egy kiadóhoz és felajánlotta a tanszék szerkesztői munkáját egy sorozathoz.

lennek a Füzetek." Tr°stl*r JÓZ3ef dékán: Mégis megje-