Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1953 (HU ELTEL 8.a.52.)
1953. június 28.
JELENTÉS hallgatóink szociális ás egészségügyi kérdéseiről. Mielőtt Karunk hallgatóinak szociális és egészségügyi kérdéseit ven- nők röviden vizsgálóra, feltétlenül szólanunk kell egyetemi ifjúságunk felszabadulás előtti szociális és egészségügyi helyzetéről is. Csakis ennek az összehasonlításnak a világánál mutatkozik meg az a roppant méretű fejlődés, ami ezen a téren is a MDP-nak, személyesen népünk vezérének, Rákosi Mátyásnak köszönhető. A felszabadulás előtt egyetemi ifjúságunk szociális helyzetét mindenekelőtt az jellemezte, hogy az egyetem falai közül szinte módszeresen kizárták a munkásosztály s a dolgozó parasztság gyermékeit s az értelmiségi származásúak körében is érvényesült az elnyomó osztály kiváltságait biztosító különféle nyilt és bizalmas zártszám. A számadatok erre vonatkozóan közismertek, nem ismétlem azokat,,de jellemzésül megemlítem, hogy az első félévben a tandíjmentesség /a jeles eredményüeket kivéve/ csakis köztisztviselő gyermekekre vonatkozott s az is ismeretes, hogy a bel--és 'külföldi-. ösztöndíjak odaítélésénél, a néhány kiemelkedő tehetséget nem számítva, szintén a legkeményebb osztályszempontok döntöttek, a kis kizsákmányoló, uralkodó réteg javára. Az ösztöndíjpolitika osztályszempontjai, ha lthet, még szigorúbbak voltak, mint a felvételé. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a bölcsészifjúság helyzete az egyetem elvégzése után is sivár volt. Kitűnő tehetségű, kiválóan végzett hallgatók évekig állástalanok-, vagy ÁDOB -osok voltak, lemorzsolódásukat, a pályától ’való eltávozásukat a hivatalos hely örömmel konstatálta.’ S hogy az egyetemi tanulmányaik alatt mi volt a sorsuk, milyen módon, gondoskodtak róluk, arra elég jó példa József Attila hírhedtté vált kérvénye a szegedi egyetemhez és sokkal közismertebb r népkonyhákon, ingyenleves osztáson táplálkozó, rossz albérleti szobákban, vagy drága kollégiumokban élő ifjúságunk helyzete, hogysem az emlékeztetőn.-túl erről többet kellene írnunk. Elmondhatjuk, hogy egyetemi ifjúságunk /néhány kivételt nem említve/ gondoskodás nélkül, nagyrészében komoly segítség és Ösztöndíj nélkül, a maga kenyerén nyomorogva, bizonytalan jövőre várva végezte egyetemi pályájátj míg & kizsákmányold osztály gyermekei a kivételezettség maximális fokát élvezték. Merőben más ma a helyzet. Egyetemünkön egyre inkább elveszti a talaját az osztályidegen, ellenséges elem, hallgatóink zöme dolgozó népünk ifjúságából kerül ki s köztük is egyre kedvezőbb munkásosztályunk gyermekeinek számaránya. Egyetemi ifjúságunk társadalmi összetétele egyre inkább kifejezője a Párt és a kormányzat következetes politikájának, kifejezője megvalósuló kulturális.forradalmunknak.. Csak a legfőbb adatokat erre a fejlődésre vonatkozóan: Az 1938-39» tanévre beiratkozott hallgatók származás szerint: ' évi. I. II. III. IV.- V. Együtt * Munkás 10 10 6 . 11 18 55 4.62 paraszt 2 2 3 3 3 13 1.09 egyéb 100 109 97 104 117 527 44.29 X 127 • 104 102 126 136 595 \J1 0 . If' 1 ö ssze sen 239 225 208 244 274 ' 1190 100.— /
