Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1948-1950 (HU ELTEL 8.a.51.)

1949. május

tesz elevenné s éppen ezért hallgatóságunk számára is intim munkaotthonná. Különös melegséggel tapasztaljuk ez intézeti rend - szerünknek hathatós támogatását és tervbevett továbbfejlesztését. Örömmel rérnéljük különösen az utolsó évtizedoen elmaradt külföldi irodalom pótlását, másrészt pedig a tanszéki segédszemélyzet növelését, a Kar régi kérelme szerint különösen az ifjúsággal Co lalkozó pedagógus - asszisztencia rendszeresítését.Azonban a műnkatérvben nemcsupán a maguk a remélne tő eredmények érdekelnek bennün- kot. hanem tudjuk, hogy a tér /- vei kapcsolatban, a munkáról lesz szó, országszerte, éveken keresztül. i»em csupán a munka eredményéről, hanem a munka ioiyásá- rél, részleteiről, uj s uj módszereiről is, s tudósok, szakemberek, munkások nevéről, nap - nap után. Százezrek mindennapos munkája, ami ezelőtt az állítólagos fontosabb liirek - ügyek fá - tyola mögött láthatatlan mai’adt,- most hatalmas szerkezetében e- meikedik majd ki előttünk, mint az életnek, a társadalomnak egyedül lényeges szerkezete, egyedül alkalmas arra, hogy össze küs3e az embereket és a nemzeteket. A kicsinyben,t a mindennaposban így érzi át marjd mindenki a nagyot, a tudós mindi \ is így co.l- ^ozott, s jelentéktelennek latszó