Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1948-1950 (HU ELTEL 8.a.51.)

1949. május

dominónak fönntartott kelyen, politikával foglalkozunk. Valóban, eddig jo gal tehettük ás tettük, hogy a mindennapi po- ^ikaij kizárhattuk innog mert an a ooiiti— ka íorgandó, e0yoldalu és e 3yes kiváltságosaid érdekeit szolgáló, urak országát fönntartani kivanő politika volt. 4..ost azon- «

oau uj or szagép ités folyik; a népi közösség, a uolgozó nép országáé, a dolgozóké, akik közé mi is tartozunk, tartozni-akarunk, munkánk jogán, a tudományos munka sona nem tapasztalt megbecsülésének és megbecsülte- tésénak oUcat„val! Ez a politika a mi poli- tikank is kell lo0 en tehát, amellyel szem- behelyeznedni értelmetlen dolo^, volna, mert az ecetem és különösen marunk nem lehet megszüntetett előjogok és kiváltságok véaőbás- taaja, nem lehet zátonyként kiemelkedő szirt- fok a haladás áradatában, mert ennek az áradatnak sodra minden akadályt elsöprő erővel tevékenykedik, pusztitva-épitő műnk val.

Vizsgáljuk közelebbről ennek az orsza0- épitő tevékenységnek irányát és útját Karunk és az Egyetem örök céljául tekintett tudományos munkalehetőségek tekintetében, hálás föl-r adat lenne ezzel kapcsolatban közelebbről vizsgálni a tudománnyal foglalkozók helyzetét az előző időkben és rendszerekben. Jól tudjuk, ho0y ménéz doloc volt tudósnak lenni mindig s ha voltak is talán egyesek, akik kiváltsá0osabb helyzetbe kerüloek . a_^ -.erűmet tek, le^k. ^osooé sem tudományuk me^Decsűlése vagy elismerése révén jutottak oda, még á SOxx.cíj.w által dicsőített "kulturfölényes" világban sem. Lég agy is, a rendszer szelleméből következőleg, csak 0 esek kiváltságáról lehetett szó, a tudományos murára intézményes elismerésére és megbecsülésére gondolni sem lehetett, évtizedes yakorlati tevékenységben, szerzett tapasztalatom szerint, a kapitalizmus képviselői, le0értékesebb szoi0LLtatásaink mellett is, csak ai'éle szükséges rossz gyanánt tekintették- 2 -