Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1947-1948 (HU ELTEL 8.a.51.)

1947. december 13. III. rendkívüli

professzor a második félévben tárjon vissza, mert as lehetetlen, hogy egy I tudós csak asért kényszerüljön külföldön előadásokat tirtani, hogy beteg fiát leül f ö la ön gy u gyke zeltet he sse, akkor, amikor itthon a legnagyobb történész^

I hiány van.

A dékán felteszi a kérdést, hogy I ragaszkodim-e a Kar a már meghozott I állásfoglaláshoz? Vagyis az egész évi • 3ngedélyezéséhez. Ha- igen, akkor ilyen értelemben kellene Alföldi I professzor kérelmét felterjeszteni.

Vadáss ny.r.tanár megállapitja, hogy a VKM inkonzekvens, mert tudomása I szerint más egyetemi tanárnak öt évas külföldi szerződés alapján megadta a I hossza szabadságot.

Ackhardt ,n\.r.tanár megemlíti, hogy tavassal Franciaországban és Svájc [ban volt s ott örömmel tapasztalta,hogy Alföldi professzor személye és működése '>-iránt milyen nagy elismeréssel adóz.: ak külföldi szakemberek. Thománvos kutató és szervező munkája,amit odakint kifejt kétségtelenül igen nagy értékű.

Túr6ezi xrostier ny.r.tanár nehez- I ményezi az olvan külföldi tevékenységet amely az itthoni tudományos munka és ok taté működés rovására megy. Ae gérti * Alföldi professzort, az apát, a tudóst, de mégis azt tartja, hogy értékes tevékenységet inkább itthon gyümölcsöstesse