Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1941-1942 (HU-ELTEL 8.a.47.)

1942. június 1. választó ülés

9.

egyéniségemet, érintő szavait illeti, legyen szabad arra szo- r * ^02y azok engem egyáltalában alig illetnek meg,

hiszen én egészen egyszerű embernek tartom magamat, s a Dékán urtoi pazarul nekem nyújtott kitüntető dicséretek talán in- ko„bo onnan magyarázhatók, hogy a Dékán úrral együtt nőttem iei, már 40 esztendő előtt együtt voltunk jóbarátokként az Eötvös Kollégiumban, s ez a régi szeretetteljes kapocs, mely bennünket összefűz, magyarázza az én egyéniségemet annyira

v «• ••

túlbecsülő üdvözlő szavait.

A dékánságot az ő kezéből és a Kar bizal_ mából köszönettel elfogadom úgyis mint kitüntetést, úgyis mint kötelességet. A dékánSág kitüntetés számomra, mint minden egyetemi tanárnak az, - én különösen annak érzem, mert mióta a Karnak tagja vagyok,tudom, hogy pályám a tanár pályája, életem a tanszék körül forog és ha idők folyamán sok más egyéb feladatot is magamra kellett vállalnom, igazi foglalkozásom, melyet egyedül mondhatok hivatásomnak, a tanárság. Most pedig, mikor a Karunk kebelében ülő tanártársaim mint szabad, senkitől sem befolyásolt és nem is befolyásolható emberek, az ő tudományos egyéniségük önálló kritikai gondolkodásával és abból következő függetlenségükben szabad akaratból engem állítottak a Kar élére - ma már kevés helyen történik meg szabad emberek szabad választása- akkor ez nekem a legnagyobb kitüntetés, melyet a Kar adhat, s amelyet én el- n y erh et ek.

A kitüntetés azonban kötelesség is. A dékánnak mindenkor kötelessége a Kar akaratát végrehajtani, s amint a Kar az ősi autonómiát gyakorolva állitja az élre a Dékánt, éppen így kötelessége ennek ezt az autonómiát épségben fenntartani és továbbadni. Ez mindig igy volt, s a Dékán az admin i sztr-ati v ügyek intézése mellett a Kar akaratának végrehajtója, s az lesz a következő évben is. Jól tu*

dom, hogy ez a kötelesség mind nehezebben teljesíthető, erre már Dékán ur is rámutatott, s bizonyos, hogy a nehéz idők,