Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-ELTEL 8.a.46.)

1940. december 16.

6

r

13.

kenyerét és a családalapítás lehetőségét. Néhányan azt jelezték, hogy a szaktárgyuk iránt való érdeklődés sugallja őket a tanári pályára.Többen bevallják, hogy csak azért lettek tanárjelöltek, mert más tanulmányra Yt nem volt pénzük”, az instrukció is segíti őket a megélhetésben egyetemi tanulmányaik ideje alatt. 13-an

csak azért jöttek a bölcsészeti Kar- //

ra, mert a műegyetemre nem vették fel őket. Az egyetem professzorai is szomorúan állapíthatják meg,hogy a legtöbb tanárjelöltben igen csekély az állandó szellemi önkiegészulés szükséglete, az önzetlen tudásszomj, a tárgy iránt való önkénytelen szeretet és odaadás, amely nélkül bármely hivatásban az egyén szürke filiszter marad. S ha van pálya, amelyen tárgyszeretet, a mély hivatásérzés a tevékenység legfőbb hajtóereje kell hogy legyen, az a tanári pálya.

Sajnos, a tanárjelölteknek jókora része nincsen áthatva ennek a felsőrendu hivatásnak s az er••

re való alapos előkészület kötelességének tudatától. Érdeklődésének a középpontjában többnyire csak a vizsgálatok formális elintézésének vágya él: megszerezni az oklevelet s aztán űzni a tanitás mesterségét. Ennek a tanulmányait úgy ahogy elvégző, a diplomát sokszor csak tétlen szívósságának és a vizsgáztatók szánalmának