Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1940-1941 (HU-ELTEL 8.a.46.)

1940. december 16.

hogy itt az egyik legfontosabb társadalmi nevelőfunkciót végző hivatáságazatnak állandó és következetes elhanyagolása forog szóban. Doroa_ novszky Sándor 1940,május 15-én tartott rektori ünnepi beszédében a tanári hivatás jelentőségét és sorsát szivén viselő professzor és művelődéspolitikus 1elkiismeretével és fájdalmával tárta fel behatóan azt a közönyt, amelyet az utolsó négy évtized alatt a kormányzat és a törvényhozás a középiskolai tanári rend anyagi helyzetével szemben mutatott. Az egyetemi végzettségű tisztviselők közül mindig a

••

tanárság részesült a fizetésrendezések alkalmával a legmostohább elbánásban a mai napig.

Századunk elején egy-két évi helyettes tanárság után a fiatal tanár a IX.fiz.o.2.fokozatába neveztetett ki rendes tanárrá s a VII.fiz.oszt.1.fokozatáig emelkedett, azonban úgy, hogy 200 koronás ötödéves korpótlékot is kapott, amely 30 évi szolgálata után 1200 koronára rúgott. Azonban 1904-től kezdve fokozatosan romlott a helyzet.

Ekkor a rendes tanári kezdő fok a IX. fiz.oszt.3.fokoz at a lett. Valamikor azért áliapittáÍDtt meg 30 évben a tanár teljes szolgálata, mert munkája sokkal idegőrlőbb s több szellemi rugalmasságot és frisseséget követel, mint a közszolgálat

6.