Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1939-1940 (HU-ELTEL 8.a.45.)

1940. január 11.

10.

Domanovszky Sándor ny.r. tanár az egész reformban a rostavizsgát tartja a legfontosabbnak, mert az a meggyőződése, hogy nagyon sok olyan elemet bocsáj tunk ki az életbe és a tanári pályára, akik nem arra valók, csupán csak könyörülétből. Az alapvizsga a második

✓

év végén már könyörületre inditja a tanárt azokkal a jelöltekkel szemben, akikről tudja, hogy nagy áldozatokkal végezték tanulmányaikat.

Ha pótvizsgát kell tenniök, ez a szempont még inkább érvényesül s igy végeredményben olyan erőkkel árasztják el a tanári pályát, akik nem valók az ifjúság tanítására.

Ha az érettségi nem volna olyan meg- bizhatatlan tanúság a szükséges előképzés mellett, a rostavizsgára nem volna szükség. Minthogy azonban az érettségi nem végzi el a szüksé" ges selectiót, elengedhetetlennek tartja az első év végén a rosta - vizsgát olyan módon, hogy mindaddig, amíg a jelölt azt le nem tette, a harmadik félévre a Karru.be sem irátkozhassák. Ezért ismételten nyomatékkai kéri a rostavizsga bevezetését.

Kornis Gyula ny.r.tanár éppúgy, mint ahogy ezt már a bizottságban kifejtette, most is hangsúlyozza, hogy a jelen körülmények között az elővizsga (rostavizsga) fenntar_