Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1938-1939 (HU-ELTEL 8.a.44.)

1938. november 25.

2.

a nagy nemzeti örömujjongás reánk eső részéi,

Hosszú, fáradságos diplomáciai és szellemi munka és harcos elszántság árán visszakaptuk a régi N agym agyarország elszaki tott északi részének egy jelentékeny sávját s a vele együtt egy mii lio, addig boldogtalan honfitársunkat. Mikor inditványozom, hogy it is jegyzőkönyvbe iktassuk hálás hódolatunkat vitéz nagybányai Horth Miklós kormányzó ur Ó Főméltosága iránt, ki erélyes kézzel és nagy bölcsességgel vezette e sorsdöntő napokban országunk ügyeit és mély hálaérzetünket mindazon magyar államférfiak iránt, kik a fordulat tevékeny tényezői voltak, hálával kell megemlékeznünk a b áré. ti nagy hatalmakról is, elsősorban Olaszországról és annak zseniális vezéré Mussoliniról, kinek hűsége, eréiye és államférfiul lángelméje oly e ményesen támogatott bennünket a baráti Németország és annak nagy ve Hitler Adolf égisze alatt folyo bécsi tárgyalásokon.

Mélyen tisztelt Kar ! Bár igaz örömünket fejezzük k azon, hogy magyar fajú északi testvéreink SO százaléka visszakerül az Anyaország kebelébe, mi a tudomány emberei, kik a történelem és geográfia biztos talaján állva látjuk és tudjuk, hogy az etnikai elvből a mi nagy kérdéseinkre csak ideiglenes megoldás származhati mely csupán a legkiáltobb néplélektani abszurdumokat tünteti el, nem mulaszthatjuk el, hogy ki ne fejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a puszta etnikai összetartozás felett vannak olyan erők is a népek életében, melyek nem a racionalista versailles-i és trianoni légkörben születtek és melyek, bár nem illeszkednek bele a múlandó ideológiákba, erősebbek mint azok és előbb vagy utóbb parancsoló erővel törik át a mesterséges korlátokat,ha ilyeneket a természeti és történeti adottságok elé emelnek pusztán hatalmi tényezők. Ha m csak féligazságot szolgáltattak nekünk, holnap kaphatunk háromnegy det és idővel egészet. -Ennek a féligazságnak is az a legnagyobb ér téke, hogy iisszaadta a szebb jövőbe vetett bizalmunkat, melyet aj kunk és szivünk ugyan sűrűn hangoztatott, de eszünk sokszor kétség be vont. Ma már merjük remélni, hogy Isten, ki az Eucharistia és Szent István jubilaris esztendejében megsegített bennünket, egysze mégis diadalra juttatja örök törvényét, az igazságot, a földnek ki csiny, de számunkra legdrágább darabján ! »