Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1938-1939 (HU-ELTEL 8.a.44.)

1938. szeptember 12.

3.

tudom, milyen megbecsülhetetlen értéket képvisel ebben az országban

a mi Karunk, bér a közvéleményben elfoglalt nagy tekintélye talán

*

még kissé alatta is marad valóságos értékének. Ezért a legnagyobb féltékenységgel igyekszem őrizni a mélyen tisztelt Kar tudományos presztízsét és befolyását, sőt a lehetőségek szerint fokozni, hogy méltók lehessünk illusztris alapitónk ás kari elődeink n agyságához. Mindez természetesen a mai eléggé nyugtalan időkben csak akkor sikerülhet, ha számíthatok továbbra is mindnyáj atok szives bizalmára és közreműködésére. Ezt kérem tőletek kedves Kartársaim, mikor Isten áldását kérve munkásságtokra, a Kar ezidei els ülését megnyitom.

Kari ülésünket szomorú bejelentéssel kell kezdenem. 19 38 augusztus 24-én elhunyt Dr.Kuzsinszky Bálint, az ókori történelem volt és az érem- és régiségtan nyug.ny. r.tanára, karunk volt dékánja és prűdökénja, az Orsz.Magyar Régészeti Társulat elnöke. A magyar tudományos világot és Karunkat igen súlyos veszteség érte KuBsinszky Bálint halálával. Tudományos érdemeit méltatni itt, e helyen nem lehet feladatom, de nem állhatom meg, hogy ne hivatkozzam a magyar régészek kitűnő nagy-gárdájára, mely az ő keze alól került ki s mely sírját körülállot- ta, mély gyásszal szivében. De mindnyájunk emlékében van még a jó ember is, az aranyosszivú kolléga és szolgál atkész dékán, mindnyájunk fülében cseng jóságos hangja még j abból az időből, midőn e székről

üléseinket vezette. Temetésen K irruo kát hivatali elődöm és több Budapesten időző kartársunk ke.pvisej.te, o-oi' o- csak Császár E-ieoer koszorúról is