Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1938-1939 (HU-ELTEL 8.a.44.)
1939. június 1. választó ülés
5. Van egy olyan intézmény vezetésépe, mint a 48 fejű bölcsészeti kap. Meg lehetsz róla győződve, hogy mi mindnyájan a legnagyobb szepetett el és áldozatkészséggel támogatunk majd nehéz munkádban, melype a jó Isten áldását képem mindnyájunk nevébai. « Szentpétepy ny.p.tanáp megválasztását a következő szavakkal köszöni meg: » Tekintetes Kap I Méltóságos Dékán Up ! Hálásán köszönöm a tek.Kapnak a nagy megtiszteltetést, hogy jövő évi dékánjául megválasztani méltóztatott, és hálásan köszönöm a Dókán up Öméltóságának hozzám intézett kitüntető szavait. A megtiszteltetés fölött érzett örömömet csupán az a sajnálatos körülmény zavarja, hogy azt, hogy a sor már most reám került, Horváth János kedves kollegánknak nem egészen kielégítő egészségi áll apót a ‘okozta. Tiszta szivből kívánom neki, hogy egészsége és teljes munkabírása minél előbb tökéletesen helyreálljon. 1770 novembere óta, amikor a Bölcsészeti Kar először választotta saját maga a dékánját, kevés hijján már lOO^at tesz ki azoknak a személyeknek a száma, akik Karunk dékáni tisztét viselték. A választás persze sokkal több esetben volt, mert régebben többször is megválasztották ugyanazt a személyt. A Bölcsészeti Kar történetével foglalkozva, megelégedéssel állapíthattam meg, hogy a dékáni tisztséget viseltek hosszú sorában kevesen voltak olyanok, akik dékán- ságuk alatt méltatlanoknak bizonyultak e tisztségre. Csaknem valamennyiéi igyekeztek tehetségükhöz képest jól megfelelni a megbízatással járó kötelességeknek, s ez kisebb vagy nagyobb mértékben többnyire sikerült is nekik. Feladatukat persze nem mindannyian egyformán fogták föl. ! Voltak, akik célszerű újításokat valósítottak meg; mások viszont főként a Kap meglévő erkölcsi és anyagi értékeinek változatlanul és csorbitatlanul való megőrzésére törekedtek; legtöbbjüknél pedig ez a kétféle törekvés egymást kiegészítve fonódott egybe. De azt is tapasztaltam, hogy bármilyen irányt követett is valaki déká,ni tisztének betöltésében, működése csak akkor lehetett igazán sikeres, és ennek a már több mint 300 év óta fennálló Karnak az érdekei szempontjából mérten csak akkor lehetett valóban elismerésre méltó, ha a dókán maga mögött tudhatta a Kart és eljárásában arra
