Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1938-1939 (HU-ELTEL 8.a.44.)

1939. június 1. választó ülés

3.

Sajnáljuk azt, hogy Horváth János nagyszerű képességei nem most mindjárt állnak Karunk rendelkezésére, de örvendetes az, hogy a jövőre nézve nem zárja ki a lehetőséget, hogy a t.Kar Horváth János szeretve tisztelt személyét a dékánválasztásnál tekintetbe vegye. Jósolni ugyan senkinek sincs tehetségében, de ismerve a t.Kar végtelen nagyrabecsülését és ragaszkodását Horváth János iránt, bizton remélem, hogy amennyiben egészségi állapota megengedi, a Kar visszatér az ügyre és arra a kartársunkra bízza ügyeinek vezetését, akiben a magyar nemzeti jellem aly teljes kifejezésre jutott. Én, aki lelki és értelmi fejlődésem döntő fokán találkoztam az ő szellemével, mikor mint az Eötvös Collegium növendéke lelkembe örökre bevésődő leckéket kaptam tőle a tudományos gondolkodás és a formaérzék egyszerű, de nemes törvényeiről, tudom azt, hogy a Kar számlára pótolhatatlan veszteség volna, ha az ő egyéniségét egyszers- mindenkorra nélkülöznie kellene: jelentős fejezet esnék ki a t.Kar történetéből. A Kar véleményét ismerve fejezem ki azt a hitemet, hogy erre nem kerül sor és csak a jó Isten segítségét kérem ahhoz, hogy szeretett kollégánk, többünk nagy mestere, régi teljes erejének birtokába jusson s igy majd akadálytalanul