Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1937-1938 (HU-ELTEL 8.a.43.)
1938. június 1. választó ülés
5. elintézése vállárára rakott. De be kell ismém em, megnehezít ettem munkámat magam is. Beleártottam sok mindenbe magamat, bizonyára olyan dolgokba is, amelyeket megbolygatni nem volt szükség s tálán nem is volt Jógám. Időnként valósággal Zubolynak éreztem magam, aki a kari szinjáték minden szerepét meg akartam magamnak ✓ kaparitani. Ketségkivül megsértettem mind okvetetienkedésemmel, mind mohóságommal egyesek jogos érdekeit - Éket is, másokat is, akiket akaratlanul megbántottam, kérem, bocsássanak meg nekem: túlbuzgóság és gyöngeség volt hibám forrása, nem rosszindulat. A hivatali kötelességektől és terhektől való föl szabadulásnak ebbe a derűs érzésébe vegyül azonban némi ború is, s n em tagadom, fáj is itt hagyni a dékáni széket, mert ha legnehezebb évem volt is a mostani, viszont nem volt év életemben, amely annyi kedves mozzanatot, annyi tiszta örömet hozott volna nekem, mint ez a hányát- lasra hajló iskolai év, főként azzal, hogy igazolta világnézetem optimista alapszinét, az emberek jóságába vetett hitet. Egész dékáni munkásságom lényegében véve állandó’ érintkezés volt enberekkel, hol tanártársaimmal, hol fölém vagy alám rendelt szervek képviselőivel, s ebben az érintkezésben minden irányból a legnagyobb jóindulatot és teljes megértést tapasztaltam - a Minisztérium vezetősége, az egyetemi Tanács és tanártársaim részéről egyfelől, a dékáni hivatal személyzete, a Gazdasági Igazgatóság és a hallgatóság részéről másfelől. Végig futva gondolatban a lefolyt év történetén, hálás szóval állapíthatom meg, hogy nem volt egyetlen percem sem, amelyet megkeserített volna valaki azok közül, akikkel együtt kellett dolgoznom, s ennek a hatalmas testületnek minden tagja, kivétel nélkül mindegyik, hivatalba lépésem első órájától a mai napig, bizalmával tüntetett ki, segítségemre sietett, minden lépésemben támogatott - jóságukkal és méltánylásukkal ellensúlyozták az emberek azokat a nehézségeket és «• kellemetlenségeket, amelyeket a viszonyok és állapotok okoztak. Örömmel állapítom meg azt is, hogy a Kar tagjainak megértése és türelme, elnézése és jósága folytán olyan tiszta atmoszféra támadt a kari életben, olyan teljes harmonia ennek az életnek tényezői között, hogy azt a száz meg száz ügyet, amely elénk került, agy egészen jelentéktelen fegyelmi ügyet kivéve, a Kar bölcsesége mindig egyhangú
