Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1933-1934 (HU-ELTEL 8.a.39.)

1934. június 1. választó ülés

3

iondani, hogy a középkorban három lagyhatalom volt : a pápa, a császár és az egyetem. Ha nem is gon- lolunk a profeszoritis gőgjével arra, hogy a mai szellemi helyzet- Den a nagyhatalom szerepét játsszuk, de ideálunk az, hogy az egyetem erkölcsi és szellemi hatalmát és befolyását a nemzet lelkének formálására mindjobban érvényesíthessük.

Az egyetemeknek a renaissance óta három tipusa fejlődött ki: az angol, amely a nevelésre veti a fősúlyt; a francia, melynek főcélja a szaktanítás; és végül a német egyetemi rendszer, amely a kutatás eszményét állítja előtérbe. Nekünk magyar egyetemnek mind a három feladatra : kutatás, tanítás s nevelés, kell törekednünk.

Ha visszapillantok erre az esztendőre, amelyben mint dékán szerencsém volt a Kar munkásságát irányítani, meg kell állapitanom, hogy a kút at ás eszközeinek fokozását az ország sivár pénzügyi helyzete nem engedte meg. Nem tudtam áthelyezni a paleontologiai gyűjteményt a természettudományi épületbe, éppen anyagi okokból; nem tudtuk nyélbeütni az organikus kémiai tanszék kérdését; épületünknek tanterem- szükséglete egyenest végzetes formát kezd ölteni. De ha összehasonlítom Karunknak 30 évvel ezelőtti szellemi színvonalával a mait, nyugodtan meg-