Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1927-1928 (HU-ELTEL 8.a.33.)
1928. június 1. választó ülés
8 itt azonban csak akkor volna meg a lehetősége, ha a dékán felmentetnék az előadás kötelessége alól, mert - mint saját tapasztalá- * / sómból mondhatom- jo dékánnak lenni s jo tanárnak is maradni, csaknem lehetetlenség. Mint a lefolyt tanév szomorúan kimagasló eseményéről, meg kell emlékeznem a kultuszminiszter úr ama leiratáról, melyben egyetemünk tanulmányi menete s a professzorok munkateljesitménye tekintetében legmagasabb rosszalásának adott kifej ezést. Méltóztatnak emlékezni, hogy Karunk -a / » rector ur o magnificentiája javaslatára- a fentebbi leiratot, mint reája nem vonatkozót, egyszerűen tudomásul vette. Azonban az ügynek folytatása is lett,ameny_ nyiben a miniszter ur a kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor nyilt parlamenti ülésben is kifejezésre juttatta egyetemeinkkel való elégedetlenségét s a már említett leiratban felsorolta, kát fenntartva, azzal fenyegette meg az egyetemet, hogy ha mostani intelme nem lesz elegendő, akkor erélyesebb rendszabályokhoz fog nyúlni és - úgy mint a birák fizetésrendezésénél történt- ( ez téves hivatkozás ) egy félévre fel fogja függeszteni az egyetemi tanárok nyugdijazhatatlanságát. Mondanom sem kell, Tekintetes Kar, hogy a miniszter urnák ez a semmivel sem indokolható s az egyetem tekintélyét és a kötelességüket önfeláldozóan teljesitó tanárok jogos önérzetét mélyen sértő nyilatkozata az egyetemi és tanügyi körök legnagyobb megütközésével találkozott, azonban a nagy elkeseredés - társadalmunk teljesen enervált állapotának megfelelően - néma maradt. Ily körülmények közt az egyetem autonómiáját fenyegető veszedelem láttára, elengedhetetlen kötelességemnek tartottam az egyetem jogaival hasonlóképpen » a nyilvánossághoz menekülni » s a miniszter úr egész eljárását kelló világításba helyezni.
