Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1927-1928 (HU-ELTEL 8.a.33.)

1928. június 1. választó ülés

Egyetemi ifjúságunk néminemű jámibor nyilatkozatokkal

intézte el az 6 létkérdésével kapcsolatos ügyet s mindössze is

néhány napi igazoltatásban juttatta kifejezésre lelke háborgását ,

egyetemünk kormányzó tanácsa és karai pedig annyival inkább távolmaradtak minden állásfoglalástól, mert a kormány - ami nagyon sajnálatos és szégyenletes- az egyetemek véleményére egyáltalán nem volt kiváncsi.

Csak mint epizódot említem, hogy araikor a képviselőházi tárgyalás megkezdésekor a bölcsészetkari hallgatóság egyes apróbb kilengések kíséretében igazoltatni kezdett, ezt - nagyobb zavarok elkerülésére - eleinte magam is megengedtem, mely intézkedésemet a miniszter úr elé terjesztett jelentésemben beismervén, emiatt magas megrovásban részesült era.

A Karok és a Tanács némaságának láttára azonban lehetetlen volt megállnom, hogy a numerus clausus-törvény képviselőházi tárgyalásába bele ne szóljak s a magyarság álláspontjának a nyilvánosság előtt is ne adjak kifejezést, mindazonáltal a Nemzeti Újság február 23-iki számában » Miért beszélnek arabusul ? , nemkülönben a Magyarság március 4-iki számában » Haladás visszafelé » című cikkeim a hazafias érzésű honatyáknak csak a lelkiismeretét mozgatták meg, de szavazatukat magasabb hatalmak által irányított orthogenetikus útjáról letériteni nem tudták.

Százharminekilenc szavazattal tehát kivégeztetett egy a magyarság létért való küzdelmében elengedhetetlenül szükséges és igazságos törvény s ami visszamaradt belőle, az már csak olyan üstökösnek az égbolton hátrahagyott visszfénye, amely valójában már régen eltűnt. Eltűnése nagyon fájdalmas nekünk, de bennem él a hit, hogy még visszatér.

Mint az elmúlt tanév nevezetesebb eseményéről, a tisztviselők gyermekeinek adományozott ösztöndijakról kell megemlé_ keznem.

Méltóztatnak emlékezni, hogy nekem az adományozás kritériumaival szemben súlyos aggodalmaim voltak, melyeket a Tanár-