Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1927-1928 (HU-ELTEL 8.a.33.)

1927. szeptember 15.

2

Teljesen átérzem az első lépés fontosságát, mert ismerem a kezdetnek a szerves élet minden vonatkozásába, tehát az emberi társada lom megnyilvánulásaira is gyakorolt befolyását s mert tudom, hogy a fejlődő szervezet első szivdobbanása, a primum movens, a további fejlődés egész menetére is irányitő hatással van.

De éppen ez a benső kapcso lat az, melyből erőt és megnyugvást meríthetek, mert a szervezet első szivdobbanása nem merőben uj életirányok bevezetője, hanem csak egy szabályszerűen folytatódó lépés a természet örök törvényei szerint harmonikusan kicsiszolt életpálya nyílegyenes vonalán.

A primum movens csak egy megjelenésformája az elődökben hosz- szű idő alatt felhalmozódott alakitó készségeknek és tapasztalatoknak, amelyek az ultimum moriens alkalma, val űj alakot öltve becses örökség_ ként szállnak át az utódokra.

S én, mint ilyen utód, benső örömmel és nagy hálával gondo_ lók az én elődeimnek diszes sorára, amelynek -egyetlenegy kivétellel- minden tagja oly fényes példaképet és erőforrást jelent, hogy nekem, mint az ő egyenes örökösüknek, nem lehet más feladatom, mint az, hogy az ő nyomdokait híven kövessem.