Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1923-1924 (HU-ELTEL 8.a.29.)
1923. október 25.
- 15 óta azok is elfelejtettek vigadni, s az o ajkukon is megfagyott a mosoly. Magam is úgy vagyok vele,sót még tujuabban, mert én mint biológus, ki immár 42 év óta fürkészem a természet törvényeit, már a háború első évében láttam a bekovetkezen- doket, amikor 1916 évi karácsonyán egy drezdai hölgy ismerősünk látogatott meg bennünket,( Lungewitz Hilda kisasszony) kérve-kértem, mondja meg honfitársainak, hogy kössenek békét, mert már is meg vagyunk verve. S amikor a végzetet nem lehetett feltartóztatni és bekövetkezett a mi kivégeztetésünk, majd megorjitett az a tudat, hogy mindezt elkerülhettük volna, ha a mi államférfiáink nemcsak jogászok, hanem egy kissé biológusok is lettek volna. Kétségbe-esésemben, amikor hón apókig, mint az alvajáró bo- „ lyongtam a világon, mindig az az egy gondolat gyötört, hogy mit kellene tenni, hogy honfitársaim szemei is megnyíljanak s ok is meglássák,- tfgy mint én látom az okokat, amelyek Magyarországot s a magyarságot ravatalra terítették. Beláttam, hogy az amit eddig tettem,nem .elég. Nem elég éjt napot egybetéve elmerülni a szak- tudományban, mert annek szépségei és igazságai csak nyugalma*, boldog időben alkalmasak a műveltség elő-