Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1921-1922 (HU-ELTEL 8.a.27.)
1921. szeptember 9.
4 tanítványai valóban bálványoztak. Gyulai szellemét idézték vissza azok, akik Riedl érdemeit méltatták;bcrongó szivvel tekintünk a Jövő felé, hogy lesz-e majd, aki egyetemünkön Riedl szellemét tovább folytathatja. Méltán Jellemezte ot egyik tanítványa: hogy «lelki természete volt az, hogy .... leginkább a lélek virágát szerette, költészetünknek volt hűséges kertésze, régi virágtövek őrzője, uj értékes palánták gondozója, a dudva és bojtorján irtója.. ....az volt a legnagyobb öröme, ha az ijúság buzgó csapatait vezetgette a kert ápolt utjain.n Riedl kollegánk a züllött politikai és erkölcsi viszonyok közé már nem tudta magát beleilleszteni. Hazánk szomorú sorsa lelki harmóniáját is megzavarta. Kedvencz mondását általában ismerjük, hogy » a nagyon érzékeny lélek nagyon szerencsétlen is ». 0 a nagy művész, az igazi tudós, az izig-vérig való tanár, '5, aki egész életében kisugározta magából az igazi magyarság megbecsülését, itt hagyta az egyetemet, mély gyászba borítván minket és tanítványait. Emlékét úgy a Kar, mint tanítványai őrizni fogják lelkűkben. A két haláleset alkalmával a következő részvétiratok érkeztek a karhoz: Haraszti Gyula halálára ccndo- lealtak: a Hittudományi kar, a Nemzeti Muzeum igazgatósága, a Rector Magnificus,
