Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1921-1922 (HU-ELTEL 8.a.27.)

1922. június 1.

lis időkben talán túl§zig*opuak lettek volna, de éppen ezért, hogy az ifjúságot a normális paedagogiai atmoszférához visszavezessük, szükségem volt a legerélyesebb eszközök igénybevételére. Kellett ilyen kemény eszközökhöz nyúlnom, mert én szeptemberben elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a forradalmi állapot megszűnjön és az ifjúságot a komoly tanulás felé tereljük. Kiirtani a telkekből a visszamaradt bomlasztó szellemet csak a tekintély visszaállitásával lehet. Ezen ezél elérésére eszközül használtam azt a szempontot, hogy az egész épületben a külsőségekben megköveteltem a tisztaságot, a telkekbe beleöntöttem a komolyságot. Megnyugvással állapítom meg, hogy maga az ifjúság és annak vezetői is belátják, hogy a rend fentartása az ő érdekükben van és maguk leginkább hálásak azért, hogy a háború és a forradalom durvaságai folytán meghonosodott kávéházi stilust kiküszöböltem. A durvaság, a tiszteletlenség annyira elfajult volt az egyetemen, hogy az ifjúság már természetesnek vette, hogy még előadások alatt is dohányozzék. Az ilyen tiszteletlenségek még hivatalokban is tekintélyrombolók, mennyivel

4.