Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1919-1920 (HU-ELTEL 8.a.25.)

1920. július 5. XII. rk

Ellenben a külföldi irodalomban számos figyelemreméltó adatot találunk, melyekből kiragadom Salámán R. észleleteinek eredményét ^ Angolországi zsidók és angolok, illetőleg észak európaiak házasságából 136 családban összesen 362 gyermek született, melyek közül 328 nem zsidó, 26 zsidó és 8 vegyes bélyegeket viselt magán. Ha e korQiok valamelyike azután zsidóval lépett házasságra, akkor gyermekeinek fele zsidó, másik fele pedig germán typust hozott világra, de ha a korsc germánnal kereszteződött, akkor gyermekein már állitólag teljesen elenyésztek a zsidó bélyegek.

Nálunk kissé más az eredmény, azonban a fentebbi példa is igazolja azt a töméntelen adattal megerősített igazságot, hogy a _t e rmé s z e t n em_ t űr_^ korcs fajtákat, mert a korcsok ivadékai előbb vagy utóbb visszafajtáznak, vagyis visszaütnek a törzsfajtákra.

Ez az u.n. "kikeveredés törvénye'’, melynek jellemző példáját látjuk Elő-Azsiában, a hol Luschan, a je 2/.

Ionkor vezető anthropológusa szerint * semita és pro- semita népek 2000 év óta szakadatlanul kereszteződnek s az állandó vérkeveredés ellenére is még mindig megvan a két ősfajta és a vegyes házasságokból ma is mindig "kikeveredik" a tiszta typus. A hasonló észleletok özönére hi/

vatkozhatnám még, mert újabban épen a zsidó anthropológusok, eugenikusok, sociológusok és egyházférfiak hirdetik nagy meggyőződéssel, hogy a "zsidóság ethnikailag a képzelhető legtisztább népek egyike" /Felsenthal,Jüdische Thesen, Festschr. zum 70. Geburtstage ^'/Berliners, 1903/.

1/. R.N.Sal aman, Heredity and the Jew; Journal of Genetics. 1911, -279. *

3/. Moritz HoerV;5, Hatur u. Urgeschichte des Liensehen, lööö, TT p.'122. ’