Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1973-1974 (HU ELTEL 7.a.77.)
1974. március 19. V. rendes ülés folytatása
Jegyzőkönyv az Eötvös Loránd Tudományegyeten Allnm— es Jogtudományi Karának Polgári jogi tanszékén betöltésre.váró másodállásu egyetemi tanári állásra beérkezett pályázat ügyében. Л Művelődésügyi Minisztérium a Művelődésügyi Közlöny 1979. február A-i számában pályázatot hirdefcüfcaz Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Polgári jogi tanszékén betöltésre váró másodállásu egyetemi tanári munkakör betöltése ügyiben. A Kar dékánja a beérkezett pályázat elbírálása céljából az alulírottakból álló bizottságot küldötte ki. A bizottság a pályázati kérelmet az alábbiak szerint bírálta el. A bizottság.megállapította, hogy a pályázati felhívásra egyetlen pályázat érkezett. A pályázó dr. Peschka Vilmos egyetemi docens, az állam- és jogtudományok doktora, aki jelenleg is a Kar Polgári jogi tanszékén tölt be másodállásu docensi munkakört. Főállásban a Magyar Tudomá nyos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetében az Állam- és Jogelmélet Osztály vezetője. Dr, Peschka Vilmos 1929. december 17-én született Budapesten. Édesapja alkalmazottként dolgozó szabász volt, már meghalt, édesanyja háztartásbeli. Egyetemi tanulmányait a Karon végeste, abol 1959-ben summa cum laude minősítéssel doktori fokozatot szerzett, A Kar Polgári jogi tanszékén I960, óta dolgozik előbb megbízott, majd kinevezett adjunktusként, 1970. óta pedig egyetemi docensként. 1958. januárja óta az állam- és jogtudományok kandidátusa, 1969. januárja óta pedig az állam- és jogtudományok doktora. Oktató-nevelő és tudományos munkáját egyaránt igen magas színvonalon végzi. Annak ellenére, hogy a Karon csak másodállásban dolgozik, mindennemű oktató-nevelő feladat ellátásában feltétlenül lehet rá számítani. Tudományos munkája elsősorban a jogelmélet területére esik, ismételten és magyas színvonalon foglalkozott azonban a pblgári jog és a jogelmélet határkérdéseivel. Igen termékeny szakiró, akinek minden publikációja különös figyelmet és elismerést vált ki. A hallgatóság körében általános szeretetnek és megbecsülésnek örvend. Ugyanez állítható a vele együtt dolgozó oktatókról is.
