Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1972-1973 (HU ELTEL 7.a.75.)
1973. március 27. III. rendes
Dr, Seres Imre rektorhelyettes megemlíti, a művelődésügyi minisztériumi revizori vizsgalat megállapította, hogy a tanszékek a TKFA kereteket nem mindig a tanszék tudományos tervével összhangban használják fel, pedig ennek igy kellene lennie. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lehetne ebből az összegből könyveket vagy folyóiratokat vásárolni, mert az összhangban lehet a tudományos tervvel. Az említett dékáni tartalék azért viseli a ’'tartalék” nevet, mert nincs rá jobb kifejezés. Azt célozza, hogy legyen egy olyan anyagi bázis, amellyel valamilyen tudományos tevékenységet megfelelően finanszírozni lehet, amire esetleg a tanszék önmagában nem képes. Jogos tehát az a kérés, hogy a Kari Tanács tudomást szerezzen arról, milyen célra használja fel a dékán ezt a tartalékot. Dr, Nagy Tibor javasolja: akkor nevezzék központi keretnek, ezt nem lehet kifogásolni. Dr« Horvá th Pál dékánhelyettes közli, hogy az érvényes jogszabályok szerint ez a dékáni tartalék csak oktatási szervezeti egység keretében használható fel, tehát a dékán nem dönthet a saját jogkörében és nem maga ir alá. Például meg kellene jelennie most a Pénzügyi Jogi Tanszak keretében egy olyan értékes anyagnak, amelyet érdemes lesz xeroxozott formában kiadni 500 oldalon körülbelül 15-20 000 forint felhasználásával. Ehhez külön póthitelt a Kar menetközben nem kapna. Maradhatott volna ez az összeg rektori tartalékban is, de a gazdálkodás iránya a deneéntralizáció felé halad. A felhasználásnak azonban helyesnek kell lennie, mert jelenleg kifogásolják azt, hogy az Állam- és Jogtudományi Kar x± a TKPA keretek 95 %-át fordításokra használja fel, de a revizorok megállapítása szerint ezek a fordítások nem függenek össze a tanszékek tervtémáival, tehát tulajdonképpen sorozatosan vissza kellene utasítani ezeknek az összegeknek a kifizetését. Arról nem is beszélve, hogy a fordítások másolatait nem adják le a kari könyvtárnak, amely
