Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 7.a.72.)

1972. február 29. IV. rendes

- 51 dr. S 4 r á n d i Imre dék4n: Megköszönöm Világhy Miklós professzor felszólalását. Kiván-e még valaki felszólalni? /Nem!/ Akkor összefoglalom a vitát ás javaslatot teszek a határozatokra. Indítványozom azt, hogy ennek a jelentésnek a tapasztalatai se riasszanak el bennünket attól, hogy a jelentéssel foglalkozzunk, mert annak jó részei az egyéni káderfejlesztési tervek teljesítésének döbbenetesen hu tükörképét nyújtják, ami lelkesítsen bennünket arra, hogy ezt a beszámoló tevékenységet évenkint végrehajtsuk, egy esztendő lenne az az időszak, amikor elővesszük a k*derfejlesztési, főleg az egyéni káderképzési terveket. Tervszerűen szembesítsük a valóságot a tervekkel, hogy lássuk, milyen tóvá ebi tennivalóik vannak, elvégezte-e valaki kitűzött feladatait vagy sem. Igaza van Világhy elvtársnak, aki azt mondja, hogy nem lehet egységes követelményrendszert alkalmazni, a szükségletek sem mindig felelnek meg a tervnek. Nem mondhatjuk azt, hogy nemfoglalkozunk a KGST-vel, nem adunk szakvéleményt, nem megyünk Moszkvába és a külkereskedelmi minisztériumba, hanem a belső jogfejlesztéssel foglalkozunk, mert ez a tervünk. Vagy például az uj polgári törvénykönyv шс módosításénak a hangulata a levegőben volt már két évvel ezelőtt is , de tavaly ősszel létrehoztak egy bizottságot és a tanszék egyhamada most oda kénytelen figyelni, talán több is mint egyharmada.

Meg kell tehát mondani a tervteljesités felmérésénél, hogy az illető valamit nem csinált meg, de más munkát elvégzett. Ezzel nem akarok a tervezés ellen szólni, mert a terv jó dolog és szükséges, de el lehet tőle térni, ha kell. Nyilván vannak terveik a fiataloknak és az idő-