Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1971-1972 (HU ELTEL 7.a.72.)
1971. december 2. III. rendes
- 27 ügyek tekintetében, amilyen azoknak az államoknak az alkotmánya, amelyet most birálunk. Nem hiszem, hogy 1919-ben kisebb jelentősége lett volna a pénzügyeknek, mint most. A nemzeti jövedelem felhasználása nem technikai kérdés, hanem egy óriási jelentőségű politikai probléma, amelyet soha semmilyen korszakban, semmilyen államtipus- ban nem lehet semmiféle kormány döntésére bizni, ez igenis államhatalmi szintű szabályozást igényel, és ebből a szempontból is birálat alá kell venni az előttünk lévő tervezetet. Mielőtt mint pénzügyi szakember szólnék hozzá az alkotmányhoz, az alkotmány 3» §-ával kapcsolatban tennék egy megjegyzést. Itt a bérből és fizetésből élőket emliti meg a tervezet, de a nyugdíjasokról is szót kellene ejteni.Ebben az országban 10.3 millió ember közül 1.4 millió a nyugdijas, tehát több mint 10 %, és aki ismeri a számokat, az tudja, hogy a 200 milliárdos állami költségvetésből több mint 10 %-ot költünk társadalombiztosításra és több mint 18 milliárdot nyugdijakra. Gondoskodunk tehát az öregekről, a nyugdíjasokról. Nem tudom, nem lenne-e indokolt az alkotmányba bevenni egy kifejezést a nyugdíjasokról, hiszen ezzel tulajdonképpen csak deklarálnánk azt a gyakorlatit, ami ma is megvan. dr. Névai László: A 16. §-ban benne van. dr. Nagy Tibor: Én a 3» §-ban gondoltam ezt. Engedjék meg, hogy négy pénzügyi kategóriáról tegyek emlitést. Több helyen elmondtam, már régen kifogásoltuk, s most a tervezetben meg is valósult, nevezetesen az a megállapitás, hogy a költségvetés ellenpólusa a zárszámadási jog. A x zárszámadás törvényes jóváhagyása most már szerepel itt az alkotmány megfelelő helyén. Itt egy már meglévő gyakorlat alkotmányba való iktatásáról van szó. Ez az államhatalmi aktus 1945 óta különféle formában valósult meg, volt törvényerejű rendelet, volt önálló törvény, volt a költségvetési tör-
